2018. március 15. – ünnep és békemenet
A szentendrei hévvel indultunk a hetedik békemenetre. Ahogy ültünk ketten a négyüléses helyen, hamarosan felszállt egy korunkbéli valamint egy fiatalabb hölgy, és leültek mellénk. Mindannyian szolid, de ünnepi ruhában, kokárdával a szívünk fölött, derűs arccal üldögéltünk, és férjem csak hamar mosolyogva megszólalt: úgy látom, mindnyájunknak egy az úti célunk. Felszabadultan elnevettük magunkat mind a négyen, és mint régi barátok, szinte egyszerre mondtuk ki: ahányszor békemenetre utazunk, a járműveken már az arcokról tudni lehet, kit látunk majd viszont, a menetben.
Ezzel a szívderítő történettel kezdődött számunkra a mai békemenet. Mi részesei voltunk az eddigi hatnak is, mindig alapos oka volt annak, hogy mentünk, amikor szükség volt rá, amikor meg kellett mutatni a hazai vagy külföldi ellenfeleknek, hogy vagyunk, gondolkodunk, összefogunk és döntünk, amiben kell. Hogy nem lehet álságos dumákkal, alantas eszközökkel becsapni, megijeszteni vagy idegen pénzen megvásárolni bennünket. Mindig öröm volt látni, hogy sokan vagyunk, akik nem egyes politikai csoportok látványos ígéreteinek hisznek, hiszen mi nem felejtjük, hogy ugyanezeket az ígéreteiket megszegték, valahányszor csak hatalomhoz jutottak. Azt sem felejtjük, hányszor éltek vissza azok bizalmával, akik megtéveszthetők voltak, hányszor árulták el az ország, s vele a mi érdekeinket. Hogy hogyan szegtek meg minden emberi és becsületbeli erkölcsi törvényt, hogy hogyan tettek elfogadottá mindent, ami alantas, becstelen és kisszerű, hogy hogyan mételyezték meg a teljes közéletet. És mentünk akkor is, amikor meg kellett mutatni, hogy kormányunk a mi támogatásunkkal és felhatalmazásunkkal képviseli az EU-ban, amivel megbíztuk.
Most minden eddiginél súlyosabb ok miatt szükséges, hogy kinyilvánítsuk a véleményünket, mert április 8-án olyan választás lesz, amely nem csak arról dönt majd, kikből álljon a következő kormány. Teljesen egyértelmű, hogy az összes ellenzéki párt a migrációt (egész pontosan az illegális migrációt!) támogatja, és fütyül rá, hogy a kvóta elfogadásával elkerülhetetlenül megnyomorítja mindannyiunk életét. Nem becsülik – nyilván azért, mert ők aztán semmit nem tettek érte – hogy az elmúlt nyolc évben, a mai kormány irányításával végre talpra állt a gazdaság egésze, épül-szépül az ország bármerre nézzünk is, és megvan a szándék a még szükséget szenvedő területeken is a pozitív változtatásra. Nyilván, mindez csak kis lépésekben történhetett, hiszen az első négy év arra kellett, hogy egyáltalán életben maradjunk. Összegezve tehát: egyedül a Fidesz-KDNP kormány véd bennünket már 2,5 éve, és képviseli következetesen, hogy szuverenitásunkat meg kell őrizni, az illegális migrációt meg kell állítani és vissza kell fordítani.
Mindenki hallhatja a hírekben (hozzáteszem, mindenkinek kötelessége a híreket figyelemmel kísérni!), hogy a migrációt Európára szabadító országokban naponta gyilkolnak, erőszakolnak meg embereket csak azért, mert „ma agresszív hangulatban voltam” – mondta a 4 embert megkéselő gyilkos, gyújtanak föl épületeket, autókat, döntenek romba templomokat. A helyzet már odáig fajult, hogy az őket behívó és tárt karokkal fogadó drága „Muttit” Merkel kancellárt is megtámadták. Nyilvánvaló, hogy ha beengedünk egy olyan civilizációt, amely nem akar alkalmazkodni, beilleszkedni, sőt saját kultúrájának – számunkra elfogadhatatlan – törvényeit kívánja ránk erőszakolni, valamint az EU előírásai szerint pl. az én nyugdíjamnak az ötszörösét kell kapnia munkanélküli segélyként minden migránsnak – csak ezzel a néhány dologgal tönkre lehet tenni az életünket.
Nálunk évek óta nyugalom van, mert a kormányunk zokszó nélkül vállára vesz mindent, amit az érdekünkben tenni vagy képviselni kell, és lépésről-lépésre bővíti a fejlesztések, beruházások, támogatások területeit. Minden ellenzéki híreszteléssel szemben, okos, jóakaratú és tisztességes ellenzéki magatartással, amely becsületes szakmai versenyben kellene, hogy megnyilvánuljon,(de csak tisztességtelen gyalázkodásra telik) a kormány partner lenne minden értelmes javaslat elfogadására, de ilyenre az ellenzék egésze képtelen. Két érzelem uralja minden tettüket: az irigység és a gyűlölet.
Ma nálunk béke van, és egy lassan javuló, élhető élet, ami a világ egyre kevesebb pontján található. Úgy gondolom, mindenkinek ezek megőrzésére kell koncentrálni, és azt a – sajnos egyetlen – politikai erőt támogatni, amelyik erre törekszik. Aki tehát ma a Fidesz kormány ellen dolgozik, az minden magyar ember életét, békességét, jövőjét árulja el, mert azokat segíti, akik azt akarják előmozdítani, hogy ez az idegen kultúra elárassza, és néhány évtized alatt megfojtsa a magyarságot.
Boldogító tapasztalat volt a mai békemenet is. Azt hiszem, minden eddiginél többen voltunk – s ami számomra a legnagyobb öröm: sokkal több fiatal! Közös akarat, békesség, szeretet, összetartozás és sok-sok mosoly szőtt közöttünk eltéphetetlen szálakat, és ezt a csodálatos élményt, nagyon pontosra „faragott” keretbe zárta Orbán Viktor ünnepi beszéde. Őszintén hálás vagyok a szervezőknek, hogy ismét részünk lehetett ebben a csodában, és a rendet biztosítóknak, hogy zavartalan lehetett ez a nap. Felejthetetlen ünnep volt 2018. március 15-e, és már azt is tudom, hogy nem az arcukról, hanem a tekintetükről ismerem föl, sok éve velem együtt vándorló társaimat: tiszta, derűs, barátságos és mosolyra kész tekintetükről, amely nem ismeri a gyűlöletet.