Újabb öröm ért, mert a fenti novellapályázatra küldött Hazatérés című novellám 3. helyezett lett és megjelent a Cirkusz a moziban című antológiában!

Nádasi Katalin: Hazatérés

Lulu jómódú családba született az ötvenes évek elején. Édesapja tanult ember volt, ami abban az időben nem volt feltétlenül előnyös, s talán ezért is választotta a hangszerkészítő szakmát. Vonzódott a zeneművészet minden ágához, gyönyörűségét lelte a hangok elbűvölő világában, és úgy gondolta, ebben a végül is kétkezi szakmában kevesebb akadályoztatással szembesül majd, mintha értelmiségi pályát választana. Több hangszer készítését tanulmányozta, s végül a hegedű- és gitárkészítés mellett kötelezte el magát. Lelkesedéssel tanulta ki a mesterség minden csínját-bínját és egy évtized alatt nemzetközi hírűvé váltak alkotásai. Mivel eleve zenerajongó volt, maga is mosolygott azon, milyen felemelő élményt jelentett egy saját készítésű hegedűn eljátszani a számára kedves klasszikusokat, de különleges tapasztalás volt önmagában a tény is, hogy a világ minden tájáról érkeztek hangszereiért, igényes zeneművészek. Eljutott tehát abba a kivételes állapotba, hogy elégedett, sőt boldog volt a szorgalmával, tudásával és kézügyességével alkotott mesterművek eszmei és anyagi értékével, amely elismerést, és emberhez méltó életszínvonalat hozott egész családjának. Pályafutása során végig mellette állt felesége, aki a kezdeti nehézségek idején mindenben támogatta, később pedig osztozott örömében, szakmai sikereiben.  Nagyon szerette az asszonyt és nagyra becsülte ezt a biztos hátországot. Amikor húsz év után egyértelművé vált az általa készített, vagy javított hangszerek nemzetközi elismertsége és keresettsége, egy csodálatos ötvösmunkával kidolgozott, súlyos arany karkötővel köszönte meg nejének a sokéves, kitartó támogatást.

Két testvérével együtt, ilyen szerencsés körülmények között nevelkedett Lulu. Szüleiktől mindent megkaptak ahhoz, hogy becsületes, intelligens felnőtté nevelkedjenek. Bátyjaival ellentétben azonban Luluból hiányzott a szorgalom, a boldogulásért való tenni akarás. Lehetséges, hogy a két fiú mellett kissé elkényeztették, s bár nem volt buta, de mindenben a könnyebb megoldást kereső alkat volt. Csinos külsejével, kamaszkorától kezdve könnyen teremtett felelőtlen kapcsolatokat.

Senki sem értette, kitől örökölte mulatozásra hajlamos, léha természetét. Szülei kétségbeesetten igyekeztek különböző tanulmányi lehetőségekkel, ösztöndíjakkal, nyelvtanulással jó irányba terelni, de Lulu hamar feladott, félbehagyott minden ilyen próbálkozást. Még húsz éves sem volt, amikor a család tiltakozása ellenére összeállt egy hozzá hasonlóan könnyelmű fiatalemberrel, és elköltözött otthonról. Mindkét testvére már egyetemre járt, keményen dolgozott a jövője építésén, de a szülők örömét megkeserítette mélységes bánkódásuk a veszélyes útra lépett leányuk miatt.

Hamar véget ért ez hebehurgyán teremtett kapcsolat, és a gyermeküket szerető felmenők megbocsátottak, s visszafogadták őt, remélve, hogy levonja a megfelelő következtetéseket ebből az esetből. Lulu azonban a következő években egyre gátlástalanabbul kezdett első látásra is egyértelműen reménytelen viszonyokba, amelyek már alkoholizálással és egyre züllöttebb társasággal jártak együtt. Végül, kétségbeesett szülei levették róla a kezüket, mert értékrendjükbe, életvitelükbe már semmilyen módon nem lehetett beilleszteni Lulu magatartását és társaságát. Ő nem is próbálta helyreállítani családjával a kapcsolatot, hanem néhány évvel később, a hetvenes évek vége felé, éppen ügyeletes élettársával, Amerikába költözött. A szülőknek szemrehányóan hozta tudomására, hogy miattuk megy világgá, mintha ők tehettek volna arról, hogy Lulunak itthon már nem volt maradása sehol.

A család jó ideig semmit nem tudott a leányról. A hangszerkészítésből adódó számos amerikai ismerősüket kérték meg, hogy próbálják megkeresni Lulut, és ha valamit megtudnának róla, értesítsék őket. Idő közben a fiúk felnőttek, diplomákat szereztek, értelmiségi pályákon jó állásban dolgoztak, családot alapítottak és már egy unokával is megajándékozták a nagyszülőket. Azonban az elbitangolt, lejtőre került leány okozta fájdalmat, semmi nem tudta kitörölni a szülők lelkéből.

Szinte megváltásnak tűnt, amikor egy magyar származású amerikai hegedűművész, aki a Lulu édesapjától vásárolt remek hangszerével vált világhírűvé, levelet írt a szülőknek, hogy megtalálta lányukat. Pozitívum, sajnos, csak ennyi volt a levélben, mert az idő közben alkoholistává vált Lulu akkor már a lecsúszottak hányatott életét élte, igen mély szinten. A szülők kérésére, ez a művész próbálta figyelemmel kísérni a sorsát és szükség esetén anyagilag is megsegíteni. Éveken át igyekezett a leányt támogatni, de Lulu már teljesen szétesett állapotban, mindenkitől elhagyottan, senkire sem hallgatva, akarat nélküli állapotban sodródott. Végül, a lány édesanyjának kérésére, ez a művész vette rá Lulut, hogy utazzon vissza Magyarországra.

S a szülők ismét befogadták, támogatták, orvoshoz, pszichológushoz, elvonó kúrára küldték, időszakos javulásokat elérve nála. Az idő azonban múlt, s először a lány édesapja, néhány év múlva édesanyja is elhunyt. Testvérei igyekeztek könnyíteni a sorsán, de óriási teher volt mindenkinek a munkája, családja, gyereke mellett ez a labilis lelkiállapotú, már-már pszichiátriai esetnek mondható asszony. Rengeteg családi problémát okozva, így élt még hazatérése után tizenöt esztendőt, és a 90-es évek közepén meghalt. Két fiú testvére közül egyikük 9, másikuk 14 évvel élte túl a húgát.

Lulu szomorú története itt véget is érne, ha 2023 tavaszán, egyik testvérének a fia, Zoltán, nem kapott volna egy váratlan telefonhívást. Ismeretlen magyar ember beszélt a telefonba, elmondta, hogy Amerikában él, most csak pár napra jött Magyarországra, és szeretne valamit átadni a férfinak. Zoli el nem tudta képzelni mit akarhat tőle egy amerikai magyar, de annyira kulturált volt a telefonáló, hogy megbántásnak érezte volna, ha elutasítja. Körülbelül vele egyidős, hetven körüli, megnyerő külsejű férfi érkezett a megbeszélt időben. Elnézést kért, hogy sietnie kell, csak szeretné átadni édesapja, a világhírű amerikai hegedűművész (akire egykor Lulut bízták a szülei) küldeményét Zoltánnak, ő nem is tudja, mi van a kis csomagban. Éppen csak elfogadott egy kávét, majd rögtön búcsút vett a házigazdától.

A 15×10 cm-es, selyem borítású, elegáns kis dobozban egy levelet talált, amelyben a hegedűművész azt írta, úgy érzi, hogy a csomag tartalma, mint Lulu szüleinek egyetlen élő leszármazottját, Zolit illeti, fogadja hát el jó szívvel és örül, hogy sikerült őt megtalálnia. A dobozban Lulu édesanyjának gyönyörű ötvösmunkával díszített, súlyos arany karkötője volt, amelyet hálából küldött a leánya megmentésében közreműködni próbáló amerikai-magyar művésznek.