Egy nappal az önkormányzati választás előtt az esélyeket latolgatva, próbáltam összefoglalni az alapvető tényeket, amelyek befolyásolhatják a holnapi eredményt. Mint minden vélemény, valamelyest az enyém is biztosan szubjektív, bár nagyon törekszem a tárgyilagosságra.
Meglátásom szerint, a rendszerváltás óta ez volt az ellenzék legalacsonyabb színvonalú (ha egyáltalán lehet színvonalról beszélni!), legszégyenletesebb, agresszióval, gátlástalan hazugságokkal, hozzá nem értéssel teli, versenynek nem nevezhető, útszéli gáncsoskodása, a mérsékelt hangnemben kampányoló kormányoldaliakkal szemben.
A főpolgármesteri kampányban mutatkozott meg legerőteljesebben a résztvevők emberi minősége. Ha csak a legesélyesebb indulókat (Tarlós István, Karácsony Gergely, Kálmán Olga, Kerpel-Fronius Gábor és Puzsér Róbert) nézem, azonnal nyilvánvaló egy tény: Tarlós Istvánon kívül a mezőnyben senki nem ért ahhoz, amire vállalkozik, semmit nem tett még le egyikük sem ilyen téren az ország asztalára. Számomra ez már az első lépcsőben, az alkalmasság kérdésében megadja a választ és egyben leírja az emberi minőséget is. Egy kétmilliós város életének szolgálata, sok szempontból irányítása, óriási felelősség. Sokirányú felkészültséget kíván, és az biztos, hogy a XXI. századi körülményeket figyelembe véve, műszaki, gazdasági tudásbázis nélkül lehetetlen megfelelni a követelményeknek. Ilyen tudása (ráadásul több évtizedes gyakorlata ezen a téren) a jelöltek közül egyedül Tarlós Istvánnak van. Karácsony egyszerűen nem hajlandó a Zuglóban elért polgármesteri sikereiről beszélni, nem nehéz kitalálni, miért. Mindezek miatt az én fogalmaim szerint, az ellenzéki jelöltek önértékelési zavarban szenvedő, alázatot és becsületet nem ismerő, felelőtlen alakok, akik azt hiszik, némi ismertség elég egy ilyen horderejű feladattömeg ellátásához!
Tovább rontja az ellenzéki jelöltek hitelét, hogy kampányukban nem már bizonyított saját érdemekre támaszkodnak, hanem meggyőző szakmai programok helyett, sunyin, még a pártállásukat is elleplezve, politikai csoportok összefogására helyezik a hangsúlyt. Még az sem fontos számukra, hogy csak a politikai meggyőződésükkel azonos csoportok támogassák őket, azokkal is szövetkeznek, akiknek eddig ősellenségei voltak! Kampányszövegeik nívótlanok, egyértelmű a kormányzati hatalomra való törekvésük, hataloméhségük és az ezek érdekében elkövetett nyilvánvaló hazudozásuk, tükrözi személyiségük szánalmas minőségét. Megmutatja, mennyire fogalmuk sincs az általuk vállalni kívánt feladatkörrel járó jogosultságokról. Ígérnek sok-sok „érett banánt” egy olyan fáról, amely ezen a földön nem él meg! Még arra sem veszik a fáradságot (vagy nem képesek?), hogy tájékozódjanak leendő hatáskörükről. Dobrev a legkifejezőbb példa erre, aki, önkormányzati helyeket igyekszik megszerezni a pártjának, és mint Karácsony támogatója is, gátlástalanul ígér uniós pénzeket, uniós minimálbért, Európai Egyesült Államokat, amelyek megszerzéséhez semmiféle jogosultsággal nem rendelkezik! Nem röstelli kimondani, hogy migránspárti és hogy egyetlen célja megdönteni ezt a kormányt. Neki(k) nem számít, hogy hány millió ember választotta meg ezt a kormányt, ők a demokrácia „nevében” magasról tesznek a többség akaratára. Pont úgy, mint tettek Magyarországra 2002 és 2010 között, amikor hatalmon voltak. Aki őket választja, bátran számíthat rá, hogy miután elérték, amit akarnak, rájuk is ez vár.
Tökéletesen megjeleníti lényegüket a tipikus balliberális lózung, amit hangoztatnak: „Visszaadjuk Budapestet a budapestieknek.” Ennél nagyobb semmitmondó hülyeséget nehéz lenne kitalálni. Budapesten születtem, ott laktam közel ötven évig, és bár napjainkban csak a közelében élek, soha ilyen büszke nem voltam még a fővárosunkra. Egy évtized sem telt el, és Tarlós István világszínvonalú várost varázsolt a Demszky által hátrahagyott eladósított romhalmazból. Ezek az önjelölt jelöltek, hírből sem ismerik a tisztelet fogalmát, soha egy elismerő szó ki nem jött a szájukon arról a hatalmas munkáról, ami azt eredményezte, hogy ma az EBD európai turisztikai szervezet szerint Budapest a legvonzóbb úti cél. Ők csak a gyalázkodást és handabandázást ismerik.
Összegezve: túl a hetvenen, láttam egyet, s mást életemben, de olyan mérvű fejlődést, mint ami az utóbbi tíz évben, az élet minden területén történt, csak a FIDESZ-KDNP kormány működése tudott létrehozni, mégpedig országszerte. Bármerre indulunk az országban, szép, rendezett településeket találunk, melyeket már nem muszáj-szinten újítanak fel, hanem egyre igényesebben, korszerűbben és esztétikusabban. Ez akkor is így van, ha mindig lesz újabb tennivaló.
Sokszor, sok helyen nehezményeztem már, hogy a magyar emberek jelentős számban nem vesznek részt a legfontosabb döntések meghozatalában. Sokan nem veszik a fáradságot, hogy megismerjék a magyar történelmet és a rendszerváltást követő 30 év történéseit, pedig csak azok ismeretében lehet helyesen értékelni azt is, ami napjainkban történik. Gondolkodás, utánajárás nélkül fogadják el az üres, minden realitást nélkülöző ígéreteket, és információikat leginkább némely televíziók hazugságáradatából szerzik. Pedig döntéseikkel nem csak a saját sorsukat befolyásolják, hanem mindannyiunkét, gyermekeinkét és unokáinkét is. Felelősek azért, hogy ez a nehéz sorsú, megcsonkított kis ország, amely sok évtized után, végre a felemelkedés útján jár, nyugodtan haladhasson tovább ezen az úton.
Csak annyit kérek mindenkitől, kizárólag azokra szavazzon holnap, akik már bizonyítottak, és a közjót szolgáló, világos, megvalósítható programjuk van! Segítsenek ebben Juhász Gyula szép versének részletei, melyeket Trianonra vonatkoztatva írt, de úgy érzem, minden jelentős választással az általa idézett értékeket kell tovább őriznünk:

Mert nem lehet feledni, nem, soha,
Amíg magyar lesz és emlékezet,
Jog és igazság, becsület, remény,
Hogy volt nekünk egy országunk e földön,
Melyet magyar erő szerzett vitézül,
S magyar szív és ész tartott meg bizony.
Egy ezer évnek vére, könnye és
Verejtékes munkája adta meg
Szent jussunkat e drága hagyatékhoz…

…Ma fogjatok kezet, s esküdjetek
Némán, csupán a szív veréseivel
S a jövendő hitével egy nagy esküt,
Mely az örök életre kötelez,
A munkát és a küzdést hirdeti,
És elvisz a boldog föltámadásra.

Nem kell beszélni róla sohasem?
De mindig, mindig gondoljunk reá!

2019. 10.12.

One thought on “Választás előtt – 2019. okt. 12.

  • Hozzászólások a Facebook-on:

    Hornyák Károly: Kitűnő gondolatok. Ebből idézném a számomra legtanulságosabbat “Sokan nem veszik a fáradságot, hogy megismerjék a magyar történelmet és a rendszerváltást követő 30 év történéseit, pedig csak azok ismeretében lehet helyesen értékelni azt is, ami napjainkban történik. Gondolkodás, utánajárás nélkül fogadják el az üres, minden realitást nélkülöző ígéreteket, és információikat leginkább némely televíziók hazugságáradatából szerzik. Pedig döntéseikkel nem csak a saját sorsukat befolyásolják, hanem mindannyiunkét, gyermekeinkét és unokáinkét is. Felelősek azért, hogy ez a nehéz sorsú, megcsonkított kis ország, amely sok évtized után, végre a felemelkedés útján jár, nyugodtan haladhasson tovább ezen az úton.

    62 Zsóka Vizeki Tallián, Magdolna Kis és 60 további ember

    Ferenc Tihanyi Hazádnak rendületlenül…
    Krisztina Kleef Hajrá Fidesz!
    Szidonia Ilyès Sok sikert Fidesz!!!??•
    Mihaly Borsanyi Hajrá Fides•
    Éva Siklósi Csodaszèp összefoglalò

Vélemény, hozzászólás?