Nádasi Katalin:

Másfél óra egy ellenzéki csatornán

2018.03.02.

Máig, sok energiát fordítottam arra, hogy figyelemmel kísérjem az ellenzéki médiumok híradásait. Tettem ezt azért, mert el akartam kerülni, hogy az egy irányból érkező információk esetleg elfogulttá tegyenek – bár hét évtizedes tapasztalatom már meggyőzött arról, hogy jól működik az igazságérzetem és a józan paraszti eszem.

A napokban azonban eldöntöttem, hogy több időt, és energiát nem adok az életemből erre a célra. Belenéztem ugyanis a Hír TV reggeli adásába, melyben egy vastag bőréről elhíresült, számomra névtelen jobbikos, olyan penetráns, tenyérbe mászó hazugságokat adott elő, hogy kinyílt a bicska a zsebemben! Mondandóját úgy vezette föl, hogy „természetesen nem tudom bizonyítani, de van egy sejtésem”, majd fölsorolta, hogy az Orbán kormány milyen őrületes nemzetbiztonsági kockázat, mert a miniszterelnök kézi vezérléssel irányítja a hírszerzést, a terrorelhárítást, a honvédséget, rendőrséget, tűzoltóságot……… Majd áttért annak bizonygatására, hogy Tiborcz Orbán tudtával lopta el az EU-s támogatást, és direkt neki írták ki a világítás-fejlesztési pályázatot. (Azóta a Tungsram- Schréder Zrt. kiadott egy hosszú nyilatkozatot, amely megcáfolja ezen állításokat, tisztázza Tiborcz cégét, és kikéri magának, hogy a médiumok ilyen hazugságokba keverjék!!!)

Mindjárt ezután következett a Tantusz c. műsor, melyben a papírjait kapkodva, idegesen tologató műsorvezető (háta mögött egy hangsúlyosan üresen közlekedő kisvasutat ábrázoló animációval) szólt egy vaskos hazugságot a kormány tűrhetetlen kártékonyságáról – és itt elszakadt a cérna. Az enyém.

Bármelyik ellenzéki csatornán próbálok tájékozódni, csak ingerült leszek, mert az igaznál lényegesen több hamis információ található a műsoraikban, híreikben, s mindezt útszéli stílussal, teljesen alaptalan rágalmak özönével szaftosítják, egyszerűen gusztustalan, gyomorforgató minden megnyilvánulásuk.

Ezek a médiumok mindent megtesznek az igazság elfedéséért, eltorzításáért, vagy kifacsarásáért. Irtóznak tőle, hogy bármit elismerjenek abból a tengernyi előrevivő, építő és jobbító erőfeszítésből, és kézzelfogható eredményből, ami kizárólag az utóbbi két kormányzati ciklusnak köszönhető. A jobbikos politikussal beszélgető műsorvezetőiket (akik helyesbíthették volna a hazugságait) csöppet sem érdekelte a tény, hogy ebben a lassan minden emberségtől és kulturáltságtól elidegenedő, pénz- és hatalom centrikus világban, 1994 óta a jelenlegi az első kormány, amelynek tagjai nem csak magas rangú tisztségviselők, hanem hús-vér magyar emberek is. Talán az ő nemzedékük az utolsó, akiknek még jelent valamit a szülőföld, a haza, a hon, az otthon, az ország, melynek múltjára büszkék, amelyhez tartozni akarnak, s amelynek legnemesebb hagyományait megőrizni és továbbadni kívánják. A hazájukkal kapcsolatos kötelezettségeiket is ismerik, nem csak a jogaikat vele szemben. Az elsők, akik ezt az országot nem elherdálandó kincsesbányának tekintik, hanem kivételes örökségnek, amelynek védelméért és gyarapításáért, vállalnak minden felelősséget.

Orbán Viktor akkora „nemzetbiztonsági kockázat”, hogy az ország már két és fél év óta neki (és kiváló munkatársainak) köszönheti, hogy nem került illegális migránsok megszállása alá. Hogy a beözönlő tömegek nem tették egy sáskajárás utáni, letarolt pusztasággá a gazdák földjeit, sem disznóóllá a városainkat. Hogy éjszakába nyúló fesztiválokon is biztonságban vagyunk. Hogy német és holland családok százai, de lehet, hogy ezrei költöztek már Magyarországra, mert hazájukban nem érzik biztonságban magukat, de itt igen. Hogy templomtornyainkban még szólhatnak a harangok, helyén maradhat minden feszület, és mindenki békében gyakorolhatja a maga hitét. Ennek a kormánynak köszönhetjük, hogy a szegényeket nem tette még szegényebbé a bevándorlóknak kötelezően adandó segély (ami egyébként az EU előírása szerint sokkal több, mint amennyit a mieink kaphattak az ország teherbíró képessége szerint). Ők voltak azok, akik jó szövetségek tucatjait kötötték más nemzetekkel, mert nem csak hajlandók, hanem képesek is a kölcsönös előnyök alapján jó nemzetközi kapcsolatokat építeni, s cserébe nem kívánnak egyebet, mint békességet és kölcsönös tiszteletet. Ha nem is tévedhetetlenek, és ha mindig lesz is sürgősen elvégzendő feladat (mint bárhol a világon), de kizárólag a Fidesz kormányok voltak képesek emelkedő pályára állítani az országot, és szégyellheti magát az összes párt és médium, amelyik olyan pitiáner, hogy még a nyilvánvaló eredményeket sem meri elismerni!

Ezek az arcátlan, minden nap mást harsogó, hülyeségre ostobaságot halmozó ellenzéki megélhetési pártpolitikusok, akiknek halvány segéd fogalmuk sincs egy ország vezetésének követelményeiről, komplexitásáról, tényleg semmit nem látnak abból, hogy a kormány minden tagja a legnagyobb elkötelezettséggel és hozzáértéssel végzi a dolgát? Hogy nincs az a munkaköri leírás, amely nagyobb szakmai felkészültséget, odaadást, kötelességtudatot és bátorságot követelhetne betöltőjétől, mint amit ők önként, saját értelmüktől, intelligenciájuktól, tehetségüktől és tisztességüktől vezettetve nyújtanak! Egyetlen ellenzéki párt sincs, amelynek szilárd meggyőződése, kidolgozott, reális tervei, és értelmes együttműködési szándékai volnának! Elveiket (bár ezt a fogalmat talán nem is ismerik!), elgondolásaikat, de leginkább haszonszerzési módszereiket pillanatnyi érdekeik szerint napról napra változtatgatják, a tényeket bármikor könnyedén elhazudják és a gátlástalan hátbatámadáson kívül nem értenek semmihez.

Ismerőseim között nem kevesen vannak, akik a Fidesz ellenfelei. Én tényleg hajlamos vagyok minden értelmes és jó intézkedést elismerni, de évek óta hiába kérem őket, hogy állítsanak már össze ők is egy olyan listát a balliberális kormányok pozitív tetteiről, amilyet a mieink készítettek, (s ami címszavakban is 6-7 oldal)! Tényleg szeretném megérteni, hogy konkrétan mit találtak jobbnak a gyurcsányi időkben, és hogy most, mi az, ami bántja őket, de azt is pontosan, tételesen! Erre, persze nem kaphatók, csak a nagy általánosságokat ismételgetik buzgón, hogy: diktatúra (noha bárki, bármit, bárhol büntetlenül tehet és mondhat – sajnos!), korrupció, tolvajok (de egyetlen nagy bűntettet sem sikerült felmutatniuk, s tudtommal nem állnak tömött sorban a feljelentők sem, bizonyítékok százaival a markukban)! Ez a legegyszerűbb, hazugságokat ordítozni jó hangosan, és kihasználni, hogy a sajnos még mindig létező szegényekkel minden elmebeteg ötletüket elhitethetik (lásd Nolimpia, ami miatt – szerintük – majd nyugdíjat is elvesztettük volna!) Több mint kétszázezer ember bedőlt ennek az abszolút vad kitalációnak!

Csak az ellenzéki médiumoknak lehet tulajdonítani, hogy a folyton őket bámulókat ebbe a teljesen sötét, hazugságokkal teli világba képesek bezárni csak azért, hogy tehetségtelen politikusaik gyengeségét elhazudják, és nézőiket brutálisan félrevezetve, még fel is tupírozzák az ellenzéki politikusok hazugságait. S közben, tárt karokkal ölelnek magukhoz egy hatmilliárdos bűnügy miatt börtönben ülő, de képviselőként indulni akaró baloldalit!!! Egyáltalán, hogy lehet elfogadni, hogy egy vádlott az ország házában egyáltalán szót akar kapni!!! És szépmosolyú Kálmán Olga nem teszi ám fel a kérdést, hol is van a hatmilliárd? Egy bűnöző akar a „nép” képviselője lenni!!! És hiába sumákolnak, ez nem koncepciós per: hát közel ezer diák bérét nem fizette ki, ez a Bécsben aranytéglát őrizgető csaló! Hát már semmiféle szellemi nívó, erkölcsi követelmény nem létezik? És kedves ellenzékiek, ezekre akarjátok bízni a jövőtöket? Pont úgy át lesztek verve, mint a szerencsétlen diákmunkások!

Annyira visszataszító volt ez a néhány élmény az ellenzéki csatornán, hogy eredetileg úgy döntöttem, a választásokig többé nem nézem egyiket sem. De végül rájöttem, jót tett nekem ez a rémálom, mert őket nézve, még az eddigieknél is sokkal jobban megbecsülöm a Fidesz kormány valamennyi tagját!

Csak tisztelni és köszönni lehet, amit eddig elértek, mert teljesítményük jóval több, mint ami elvárható lett volna a 2010-es gödörből indulva. És kérni, hogy őrizzék meg azt a nyugalmat, józanságot, egyenes beszédet, jóakaratot, és azt a minőséget, amellyel eddigi sikereiket elérték, s amihez minden erőnkkel hozzá kell tenni a magunk támogatását!