„Az érzelmek teljes skáláját végigjártam
veled, kivéve a gyűlöletet és az irigységet. Pedig mindkettőnket jogosan
meglegyinthettek volna ezek az érzések, de hát ettől vagyunk talán egy kissé
korszerűtlenek, vagy vágyunk el egy másfajta világba, Te konkrétan Peruba.
A kegyetlen szenvedések és csodálatos pozitív élmények szőttese a könyved,
olyan, mint az általad leírt poncsók szivárvány színei, a tavaszi rét ezerszínű
virágszőnyege.
Láthatólag – eddig általam nem ismert anyai tragédiád és csalódásod az
emberekben, a hazánk közállapotaiban – elviseléséhez kaptál gondviselői
támasztékokat, először mankókat, majd bazalt oszlopokat és ez Peru.
Korábban azt hittem, hogy amikor Peruról beszélsz, az utazásodról számolsz be.
A legnagyobb meglepetés számomra a „tanulmányaidból” szőtt mese Peruról.
Én azt érzem, hogy Neked meg kellett találnod azt a tökéletesen,
tisztességesen, becsületesen működő és egyszer létező civilizációt, ami reményt
adhat neked arra, hogy talán a kortársaink is meghallják az üzenetét.
Katám, Neked volt szükséged arra, hogy meg tudj győződni egy jobb világ egykori
létezésében, hogy el tudd viselni a mi világunk silányságát, az ember
elkorcsosulását, a számodra –számomra is – valódi értékek lassú süllyedését a
mocsárba látványába nem beleőrülni.”
Cs. Lili
„Köszönöm Önnek, hogy a Megtalált Kincseit” megosztotta velünk. Amikor először a férjem elolvasta Katalin könyvét, azt mondta, hogy lélekemelő olvasmány volt, és a 20 és 16 éves fiainknak is javasolta elolvasásra. Ezek után alig vártam, hogy legyen egy nyugodt napom, estém elolvasni.
Amikor a Jóisten megadta ezt a lehetőséget, az öt évvel ezelőtti Andok-beli utazásaink színhelyei, szereplői, megelevenedtek előttem. Ennél azonban sokkal többet kaptam ajándékba: egy lelki Testvért, Katalin személyében.”
Dr. T. Ilona
Köznevelés 2008-03-14 / 10. szám
„Érzelmes utazás” az inkák országába
Nádasi Katalin könyve mindenekelőtt szerelmes vallomás. Nem egy emberhez, hanem sokhoz, olyanokhoz, akik már nem élnek, s míg éltek, addig is nagyon messze tőlünk. Megtalált kincseim, avagy meséim egy csodálatos földről, amelyet Perunak becézek: már a cím megejtő őszinteséggel tárja fel, hogy a benne szereplő Peru nem a valódi inkák történelmi birodalma elsősorban, sokkal inkább az írónő szellemi és érzelmi hazája, eszmei és eszményi pátriája, melyet képzeletével teremtett meg és szeretetével rendezett be. Noha Nádasi Katalin történész kutatóhoz illő szorgalommal, odaadással, kitartással gyűjtött össze minden információt erről az időben, térben és mentalitásban oly távoli világról, a hangsúly nem az erudíción van ebben a személyes hangvételű, lírikus-mitikusnak nevezhető könyvecskében. Fontosabb, hogy a magát „fehér indiánnak” valló szerző az általa eszményített inka civilizációban véli felfedezni a tisztaságnak, a romlatlanságnak, a természettel és az embertársakkal való harmóniának azt a (Schiller szavával: „naiv”) paradigmáját, amelyet a mi mai valóságunk alternatívájaként, pozitív ellenpéldájaként magasztal.
Így hát a kötet értéke sem azon múlik, hogy mi, jelenkori európaiak tudnánk, akarnánk-e élni a hierarchikus és tagadhatatlanul kegyetlen inka földön (a válasz nyilvánvalóan nemleges). A mű becsét az adja meg, hogy egy honfitársunk ekkora empátiával képes áthidalni hatalmas földrajzi távolságokat és évszázadok sorát, közelünkbe hozni, újjáteremteni, úgyszólván átélhetővé varázsolni azt, ami oly egzotikusnak, idegennek, ismeretlennek tűnt. Mítoszteremtő képessége irodalmilag mindenképpen figyelemre méltó. Az ő kötetecskéje is egy „megtalált kincs”.
(Mediapro) MADARÁSZ IMRE
Prof. Dr. Madarász Imre
irodalomtörténész, író
Köszönöm a figyelmet mindazoknak, akik végig velem tartottak. Az elkészült kéziratra elsőként kapott „véleménnyel” búcsúzom, amelyet legkedvesebb és legelfogultabb olvasómtól kaptam.
N. Rita