Előszó
Korábbi könyveimhez hasonlóan, ezúttal sem egy termékeny fantáziájú író kitalált, izgalmas vagy mesébe illő történeteivel találkozik a kedves olvasó, hanem egy krónikás valóság alapú leleteivel. Számomra az élet meglepetések, elgondolkodtató és gyakran igen tanulságos történések gazdag tárháza, ezért csak kiemelni, és megőrizni szeretnék néhány jellegzetes részletet a valóság végtelen kínálatából. Nem is a legmeglepőbbeket, hanem azokat, amelyek továbbgondolását a legfontosabbnak tartom.
A harmadik évezred elhozta a legújabb technikai forradalom, az informatika, a digitalizáció és a robotizáció átlagember által alig követhető, ésszel szinte felfoghatatlan fejlődését, amely jelenleg felülír minden mást az emberi életben. Megszabja, pontosabban: erőszakosan diktálja mindennapjaink tempóját, lényegesen magasabb fordulatszámon tartva azt, mint ami még megengedné, hogy napi kötelességeink szorításában is az intelligencia uralkodjon életünk felett, az értelmi és érzelmi egyensúly fenntartása érdekében.
Megteszünk, elvégzünk mindent, ami megélhetésünket biztosítja, de nem marad sem erőnk, sem időnk, sem figyelmünk az életünk ugyanolyan fajsúlyos részeinek, a spirituális intelligencia területeinek megőrzésére, életben tartására, táplálására, felpezsdítésére. Észrevétlenül csúszunk át a haszonelvűség és az igénytelenség korába, ami nagyjából azt jelenti, hogy lassan kivész belőlünk az empátia, az elköteleződés nemes eszmék iránt, és a szeretet mindent jó irányban tartó alapvetése, így – ha nem vigyázunk – belőlünk is csak a hétköznapok praktikus kelléke, egy lélektelen, de ügyes robot marad.
Ennek fájdalmas jeleivel van tele a közélet és következményesen a személyes életünk is. Hiába, hogy kétségtelenül növekszik a jólét, épül-szépül a technika csodái által egyenesen bámulatossá tett világ, ha közben eltűnik az életünkből minden, amitől nemcsak anyagi jólétben, fizikai, érzéki élvezetekben lehet részünk, hanem szellemileg és érzelmileg is töltődhetünk, gazdagodhatunk, épülhetünk.
Keresem azokat az erkölcsi gátakat, amelyek útját állhatnák a mindennapjainkban elszabadult gyűlölködésnek, közönségességnek, a hazugság végtelen, megtorlatlan szabadságának és mindennemű embertelenségnek. Keresem az utakat, amelyekről leszorulna a tisztességtelenség, mert teljes szélességében elfoglalná az értelem, a jóakarat, a tisztelet, az igazság, a becsület és a segítőkészség. Keresem a társakat, akikkel kart-karba öltve elindulnánk, s kiszorítanánk végre közös életünk színteréről ordas múltunk és ultraliberális jelenünk agresszív, gyakran lefizetett csoportjait, amelyek még mindig szennyezik a levegőt, mételyezik a gondolatot, alattomosan erjesztik a békétlenséget és terjesztik beteg elméleteiket.
A „Lelkek és arcok” kötet elbeszélései – a II. rész, korunk jellegzetes problémáit bemutató néhány írásától eltekintve – olyan emberekről szólnak, akik őrzik a felsorolt, egyre jobban hiányzó értékeket, minőségeket. Szeretettel adom közre a történeteiket, s a szándékot, amely erre késztet, ma úgy nevezik: mentés másként.
A Lelkek és Arcok Tartalomjegyzéke
Tartalom
Előszó 6
- LELKEK ÉS ARCOK
Történet Álmosnak 9
Egy tucat esztendő Ürömön 28
Apám 42
Látlelet 47
Z.Z. 75
Csillag a porban 86
Az én 56-om 91
Kutyalélek (és gazdasors) 96
Csillagfürt 99
Egy zománcműves remekei 109
Üzenetek a túlvilágról 114
Budavári ragyogás 127
Bácsi 134
2. KÖZÉLETI MORGOLÓDÁSAIM
A „mű” 154
Igeidők 162
Veszteséglista 167
Hétköznapok „ecettel, chilivel” 172
Még egyszer az anyaságról 180
Kortörténet, avagy kórtörténet A-tól Z-ig 191