Ezt a verset ma olvastam, és olyan szép, hogy szeretném megőrizni:

Falu Tamás:

Esti ima

Ne fájjon a lelkem,
ne fájjon a testem,
legyen, ki felemel,
amikor elestem.

Amit méznek érzek,
epévé ne váljék,
kövessen a béke,
mint jóságos árnyék.

S ha majd jő a halál,
szóljon hozzám szépen,
s ne a hátán vigyen,
hanem az ölében.