Augusztusban tudtam utoljára itt elmondani valamit, azóta nem azért nem írtam, mert nincs mit, hanem mert valahogy egyre jobban száguld az élet, szinte csak futok egyik naptól a másikig, mindig valami muszáj tennivaló után, és nem jutok el a saját terveim megvalósításáig. Azért ez nem egészen igaz, mert sok ház körüli tennivalót elvégeztünk, amire szintén vágytunk, csak ezek nem a kellemes, pihentető tevékenységek közül valók. Idén, szinte az egész év egészségi problémákat hozott nekem, egyikből még ki sem gyógyultam, jött egy újabb, és jelenleg is egy vizsgálat sorozat vége felé járok, méghozzá elég komoly probléma miatt. Szóval, azért nem maradt időm számomra kedves dolgokra, mert egyrészt vizsgálatokra, kezelésekre járással telt minden időm, másrészt a magyar és európai közélet is rengeteg megrázó és elgondolkodtató eseményt produkált. Mind a saját, mind a politikai problémák esetében csak reménykedni tudok, hogy megnyugtató eredménnyel zárulnak.

Szeretnék, legalább így utólag, “megörökíteni” néhány dolgot, ami az elmúlt két hónapban történt. Volt két érdekes “beszélgetésem” Csanády Lilivel. Az egyik az Orbán Viktorhoz írott nyílt levele kapcsán, amelyben azt kéri számon, miért nem tudta a Miniszterelnök 10 év alatt sem rendbe tenni a devizahiteleseket ért igazságtalanságot . Levelét itt nem idézem, mert megjelent a Heti válaszban, ahol utána lehet nézni. Itt most csak a válaszom olvasható, az is csak azért, mert Lili a véleményemre volt kíváncsi:

Lilikém! Elolvastam az írásodat, és első gondolatom az volt: minden elismerésem, hogy vállaltad a zászlóbontó szerepét ebben a valószínűleg nagyon nehéz ügyben, amiben én nem tudok sem szépet, sem okosat mondani, mert egyrészt előnyös, másrészt hátrányos helyzetben vagyok minden devizahiteleshez képest. Előnyös a helyzetem, mert ez a borzalom kimaradt az életünkből, és hátrányos, mert ennél fogva csak nagy vonalakban van fogalmam a tényekről, és arról, vannak-e és milyen lehetőségek. Természetesen engem is sokszor megérintett ez a rémálom, ami sok-sok családnak tette tönkre az életét – ahogy mondtam, a mi családunkban is van fiatal, 4 gyermekes házaspár, akik belerokkantak abba, ami évek óta történik velük. És nem csak a devizahitel miatt, hanem azért is, mert a 39 éves férfi, 3 évig nem talált munkát csak feketén, mert a bejelentett helyeken csak minimálbért kapott volna, és abból nem lehet eltartani négy gyereket. Ezek a problémák így együtt – úgy tűnik nekem – olyan sok embert taszítanak viselhetetlen helyzetbe, hogy ha ezen nem tud segíteni a kormány, akkor kétségesnek tartom, hogy továbbra is hatalmon tud maradni. Na de maradjunk a devizahitelnél. Szívemből és mélységesen kívánom minden érintettnek, hogy sikerüljön a legrövidebb időn belül, normális megoldásra jutni, olyanra, ami nem jár otthonok elvesztésével és teljes anyagi lepusztulással. De mindezek mellett is úgy érzem, nem jogos a mai kormányon számon kérni a megoldást egy olyan tragédiában, amit egy korábbi, az országunkra és lakóira minden téren csak bajt és szenvedést hozó aljas banda idézett elő. Akik a lakosságot a „jól jársz” ígéretével csalták bele a devizahitelbe annyira sikeresen, hogy még az apró betűs részek elolvasásáról is megfeledkeztek az emberek. De ugyanígy adósságba taszították az egész országot, csaltak itthon és eu-s szinteken, és végtelen szellemi gyengeségükben, az ország legszebb részeinek vigalmi negyeddé változtatásával akarták felvirágoztatni a gazdaságot! Szerintem rajtuk (és e sok kártétel során szerzett vagyonukon!) kellene számon kérni a megoldást! De, őszintén szólva, azt sem tudom, lehet-e kívánni, hogy olyan szerződésért, amit én írtam alá, más álljon helyt. Azzal sem értek egyet, hogy Orbán Viktor nyakába varrják a dolgot, róla beszélnek úgy, mint egy főgonoszról, aki idegen érdekeket szolgál. Amióta figyelem a tevékenységét (legalább 25-30 éve), még a tévedéseivel együtt is megtartott engem abban a hitben, hogy minden erejével igyekszik az ország és lakói érdekét szolgálni, soha nem ugrik el a feladatok elől, és lehet mondani, hogy az egész (magán)életét e vállalt kötelezettségére áldozza, sokszor emberfeletti erőbedobással. Szerintem évszázadok óta nem volt kormányfő, aki ennyit dolgozott volna azért a népért, amelyikért felelősséget vállalt! De Ő sem mindenható, s ahogy hiába van igaza rengeteg dologban az EU-val szemben, mégsem tud célt érni, ugyanúgy nincs hatalmában a bankvilággal szemben érvényesíteni az igazságot, mert az ő világuk, tán az EU-nál is nagyobb hatalom. Sőt, alighanem az EU-t is ők igazgatják a saját mocskos érdekeik szerint. Mindezeken kívül gondolj bele, hány olyan réteg van e pillanatban, akik csak a saját érdeküket látják, (tanárok, egészségügyiek, taxisok, devizahitelesek stb.) és nem gondolnak bele, honnan a fenéből lehetne mindezt egyszerre megoldani? És hogy ki idézte elő ezt a rengeteg problémát, netán Orbán Viktor? Miért gondolják, hogy azt a nyilvánvaló, aljas csalást, amit a bankok követtek el, azt a Miniszterelnöknek kellene jóvátenni? (Ráadásul biztos vagyok benne, hogy segítene ő, ha volna rá módja, de nincs!) Na, hát ne haragudj, egyáltalán nem akarok Orbán Viktor fogadatlan prókátora lenni, de a fentiek bántják az igazságérzetemet. És tudom én, hogy aki évek óta nyomorog és rettegésben él, az nemigen gondolkozik máson, mint hogy hogyan tudná túlélni a másnapot, és ez érthető. Nagy megbecsüléssel vagyok hát hősies kezdeményezésed iránt, és kívánom, hogy légy sikeres, szülessen végre megoldás mindenki számára, csak abban nem vagyok biztos, hogy jó a címzett! És fantasztikus az érvelésed, és a Tieddel együtt csak bámulni lehet a szüleid életét és példáját, az egész írásod olyan, hogy szinte kívánja a sikert! Azt nem tudom, hogy az érintettek, akik nyilván agyon gondolkodták már magukat ezen, tudnak-e reális megoldási lehetőséget? Mert azt a javaslatot még esetleg érdemes volna hozzátenni – persze, a kérdés csak az, hol az a bank, amelyik majd elfogadja, ha a bíróság nem kényszeríti rá. Drága Lilikém, teljesen beleéltem magam a problémába, de – ahogy az elején jósoltam – nem tudok okosat mondani, csak nagyon-nagyon szurkolok, hogy találjatok megoldást! Így küldöm üzenetben a válaszom, Rád bízom, akarod-e közzétenni. Szeretettel ölellek, és légy sikeres! Kata

a másik a Párhuzamos társadalom c. írásával kapcsolatos eszmecserénk. Ezek miatt több dolgot is alaposan végiggondoltam, és ezeket a megfigyeléseket szeretném itt is megőrizni.