Eleinte nem találtam a helyem, és egy csomó rongy közül megszereztem ezt:

Később kaptam egy ketrecet, amire ugyan azt mondják, hogy biztonságos hely, de én nem állhatom:

Ez a kis kék fekhely tűrhető volt, de máris kinőttem. Kárpótlásul kaptam egy öreg báránybőr ködmönt, az lett az igazi vackom, csak még nincs róla kép. De legjobban itt szeretek lenni, gazdaasszonyom ugyan trónfosztásnak érzi, amit művelek vele, pedig ha le akar ülni, udvariasan átadom a helyem:

Bár a Nagykutya (kezdem tanulni, hogy Borzas) még mindig ellenséges velem, azért sokat visznek ki a kertbe is:

Állítólag jövő héten elkerítik Borzas-Nagykutyát, és akkor enyém lesz végre a kert!