„Akinek ilyen csodálatos, zamatos Magyar Nyelv van a birtokában, az éljen is vele, írjon és írjon tovább, mindegy hogy miről, csak meséljen! Biztos vagyok benne, hogy mindenki élvezettel fogja olvasni azt, amit Ő leír… mindenki, már aki az anyanyelvünket szereti.

A könyv legfontosabb mondanivalója számomra mégis az a megdöbbentő tény, noha ez nem a középpontot képviseli, hogy egy anya néha milyen mérhetetlen testi-lelki terhelést elvisel… mert egyszerűen el kell viselnie. Ezt mi, férfilélekkel sohasem fogjuk tudni átérezni.

(Az inka lakosság irtásával, erőszakos térítésével kapcsolatban) Nádasi Katalin említést tett, nagyon enyhén, szinte tapintatosan a „büszke, fejlett, és keresztény Óvilág” bűneiről. Én ezt valamivel keményebben úgy fogalmaznám meg: Ahol a fehér ember nem irtotta ki – direkt vagy indirekt módszerekkel – az őslakosságot és a vegetációt, ahol nem próbálkozott drasztikusan megváltoztatni környezete adottságait, ott a természet és az ember között megmaradt az összhang. Feszültség, ellentmondás nincsen. …Szerintem a fehér ember arroganciával párosult beképzeltsége, kapzsi telhetetlensége a „bűn” legfontosabb forrása.”

                                                                                                       Dr. B.D. Sándor

„Szia, Kati! Elolvastam-meghallgattam, még ha nem is túl gyors a feladat végrehajtásom és a reakcióm. Szóval a kis könyvecskéd nagyon tetszett, azt hogy szépen írsz, azt eddig is tudtam a közreadott írásaidból. De ez egy kicsit önvallomás inkább, nem finom levegőjű novellák, mint a Mesél a tél. Ez személyesebb, kicsit közelebb engedsz magadhoz, őszintén vallasz nem csak az érzelmeidről, de az életed szomorúbb, embert próbáló eseményeiről is. Ezt külön köszönöm. Úgy értem, nem ÉN köszönöm, hanem az olvasó, akit a bizalmadba avatsz. Nem tudom, de néha azt éreztem olvasás közben, hogy a szeretet Peru és az indiánok felé naivvá tesz, hited az emberi tisztaság felé mégis megsüvegelendő.”

                                                                                                                      K. Júlia

„Megkaptam a könyvet és még aznap elolvastam. Csodálatos élmény volt. Úgy éreztem, mintha csak az én gondolataim lettek volna megfogalmazva. …Sokszor találkoztam már én is a zenészekkel az utcán, és legszívesebben órákig ott maradtam volna hallgatni őket. Azt hiszem, sok közös vonása van az életünknek, én is többször éreztem már úgy, hogy egy-egy dolog már korábban is megtörtént velem, és mint egy sugallat irányítja a továbbiakat.”

                                                                                                                      P. Klára

„A Peru könyvet kétszer is elolvastam. Nagy örömömre és nagy élvezetemre szolgált. …valami rokonságot éreztem a mesélővel, amikor a könyvet olvastam, pedig én nem vagyok Peru rajongó, de tágabb értelemben talán én is fehér indián vagyok.

…Két szóval jellemezném a könyvet, s ez a szépség és a szeretet. Lehet, hogy az inkák élete nem is volt olyan harmonikus, nem szőtte át úgy a szeretet, mint azt Te láttatod, de az a lényeg, hogy te ezt vetted észre, ezt közvetíted az olvasónak, ez árad a könyvből. A Peru meséknek kettős értéke van: megtudtunk sok mindent egy tőlünk térben és időben távoli népről, s még többet a mesélő értékrendjéről. Szépek a gondolatok és szép a megfogalmazásuk.”

                                                                                                                      S. Mária

„Nagyon jó érzés volt a könyvet kézbe venni. Ritka szép és elegáns kivitelű. Azt a finomságot és tisztaságot – már a könyv érintése kapcsán – is át lehet érezni, amit az írás közben mélyebben kifejtesz. Köszönöm, hogy megosztottad velem életed mélyebb vágyait, titkait. Elkötelezett hittel osztozom abban az eszményedben, hogy létezik egy rendezettebb, tisztább, becsületesebb világ. Örömmel tölt el, hogy a téged ért katasztrófák elvezettek szíved szentélyébe, hiszen, amit ott találhatunk végtelenül személyes – ami a megpróbáltatásokat illeti – és végtelenül egyetemes, ami a kikristályosodott válaszokat érinti.”

                                                                                                                      V. Éva

„Nagy meglepetéssel olvastam az Ön csodálatos könyvét, a Megtalált kincseimet. Kedves barátaimtól kaptam kölcsön, akiknek meséltem 18 éves unokámról, aki a Harmadik Világ Szegényeinek Szolgái Mozgalom szervezésében, önkéntesként, két éve Peruba utazott. Unokám, azóta már akklimatizálódott az ottani viszonyokhoz és több rövid beszámolót küldött a hétköznapjairól.

Levelem elsődleges célja, hogy megkérjem, adjon számomra néhány példányt a könyvéből – ha még van – …mert nevezett unokám édesanyjának is szeretném odaadni, de a család többi tagjai is kíváncsiak rá, hiszen olyan lelkesedéssel meséltem nekik az Ön remek könyvéről és nem illik kölcsönkapott könyvet ilyen sok kézbe adni.”

                                                                                                                      W. Árpád

„…A cím gyönyörű, lírai és kifejező, de nem tudja eladni a könyvet. Következő kiadásnál AZ INKÁK FÖLDJÉN felíratnak is szerepelnie kellene a címben.

…Három nyelven is olvastam Peruról szóló számos könyvet és a szemtanúk forrásértékű följegyzéseit is átnéztem. Meggyőződésem, hogy ekkora szívvel és csupa igaz szóval még ember fia, vagy (s ezt most a szerzőtől kölcsönzöm) „ember lánya” nem írt az inkákról.

…Ennek a sikernek a titka elsősorban mégsem a lírai mondandóhoz annyira illő érzelemdús előadásmód. Sokkal inkább az, hogy bár soha nem járt náluk, mégis teljes biztonsággal OTT van! Hibátlan, szép magyar nyelvezetével, valamint a belőle áradó szeretettel a gyanútlan olvasót mintegy magához láncolva röpíti álmai földjére: Peruba.

…A könyv szerkesztése és külső megjelenése magában is igen szép munka.”

                                                                                                                                     Dr. S. Péter