Copyright © 1998-2019 Daska Könyv
Művészet és Barátai, XXII. Évfolyam 2. szám, 20.oldal
http://muvbaratok.uw.hu/ujsag/2012_02
.
Vivát, Baranyi!
Zsúfolásig
telt
teremben,
a
tizenéves
Nagy
Betti
hárfajátékának
bensőséges
hangjai
nyitották
meg
Baranyi
Ferenc
köszöntésének
eseményeit.
A
75.
születésnap
megünneplésére
megjelenteket
láthatóan
évtizedes
figyelem,
érdeklődés,
tisztelet,
barátság
vagy
éppen
a
költő
iránti
hódolat
hozta
el
ide.
A
házigazda,
Geröly
Tibor
szerkesztette
és
vezette
a
Baranyi-
rajongók lelkesedésére született programot.
A
sokszínű
ünnepi
műsor
Tárkány
Imre
versmondásával
folytatódott,
aki
két
Baranyi
Ferenc
vers
mellett
egy
saját
szerzeményével
ajándékozta
meg
a
költőt.
Ezután
a
kiváló
irodalomtörténész,
italianista,
író,
egyetemi
tanár
és
a
magyar
kultúra
egyik
legelkötelezettebb
szolgálója,
Dr.
Madarász
Imre
szedte
csokorba
Baranyi
Ferenc
75
évének
sok-sok
szálon
futó
különlegességeit,
költői
világának
legkarakteresebb
jegyeit.
Klasszikus
értékű
életmű
az
övé,
a
József
Attila
díj
és
a
Kossuth
díj
kitüntetettje,
s
az
utóbbi
díj
végre
méltó
tulajdonost
kapott
személyében.
A
sokoldalú,
szerteágazó,
mégis
egységes
életmű
minden
alkotása
egy
örökifjú
lélek
lendületét,
dinamizmusát
mutatja.
Lírai
költő,
műfordító,
prózaíró,
esszék,
cikkek
írója,
zenei,
televíziós
és
közéleti
tevékenységeket
folytat,
s
valamennyi
alkotása
a
zseni
jegyeit
hordozza.
Eddig
4
könyv
jelent
meg
életéről,
s
ez
azt
is
jelenti,
hogy
munkája
az
irodalomtörténet
szerves
részévé
vált.
Talán
Ő
az
utolsó
költő,
akinek
műveiben
erőteljesen
jelennek
meg
a
társadalmi,
közéleti
gondok,
és
az
igazságtalanságok
elleni
küzdelem,
amelyek
így
együtt,
korrajz
értékűek.
Schilleri
költő
abban
az
értelemben,
hogy
az
élet
legvégső
határáig
őrzi
ifjonti
lelkesedését
és
lendületét,
derűs
egyéniségét
nem
koptatták
el
a
megpróbáltatások
és
a
nehézségek.
Társadalomábrázoló
költészetével
csak
a
trubadúr
lírára
emlékeztető
szerelmi
lírája
vetekszik,
páratlan
népszerűségnek
örvendve
az
ifjúság
soraiban.
Nagy
sikerrel
fordított
sziciliai,
toszkán
és
francia
trubadúrokat.
Egyik
különleges
sorsú
alkotása
a
Hortobágyi
híd
c.
verse,
amely
az
idő
múlásával
olyannyira
folklorizálódott,
hogy
egyes
néprajzkutatók
is
népköltészeti
alkotásként
emlegetik,
holott
csak
az
ihlető
motívum
származott
a
tiszta
forrásból.
Szervesen
a
magyar
hagyományokból
kinőtt,
mégis
európai
költő
Baranyi
Ferenc,
európai
a
kulturális
egység,
a
szellemi közösség értelmében.
Az
életmű
harmadik
nagy
pillére
a
műfordítás,
11
nyelvre
fordították
le
műveit,
ő
maga
9
nyelvből
fordított
magyarra,
s
emelkedett
eközben
a
legkiválóbb
műfordítók
közé,
amint
ezt
Europarnasszus
c.
kötetete
is
igazolja.
Legújabb
elkészült
fordítása
Dante
Alighieri
Isteni
színjátékának
Pokol
színe,
amelynek
megjelenése
az
idei
Ünnepi
Könyvhétre
várható.
Ezen
a
szép
ünnepen
elmondható,
hogy
Baranyi
Ferenc
klasszikus
értékű
költészete
találkozott
a
legnagyobb
klasszikus,
Dante
Alighieri
művészetével,
s
bízhatunk
benne, hogy életművének koronája lesz ez a műfordítás.
Kívánjuk
Baranyi
Ferencnek,
hogy
még
sokáig
alkosson,
s
hogy
minden
időben
hűséges
olvasói,
barátai
maradhassunk
a
közéleti
poétának,
a
szerelmes
költőnek,
a
műfordítónak,
a
prózaírónak,
a
fáradhatatlan
ismeretterjesztőnek! – fejezte be előadását Dr. Madarász Imre.
Keres
Emil
színművész
megrendítő
előadásában
hallhattunk
ezután
a
költő
Hazaérve
,
Körözvény
és
Ki
dallá
lesz
c.
verseit,
majd
saját,
Áldott
legyen, Az első szürke szálak
című szerzeményeit hallhattuk.
Hegedüs
Valér
néha
átszellemült,
szenvedélyes,
tartalomismertetéssel
egybekötött,
nagy
sikert
arató
zongorajátéka
fokozta
tovább
a
hangulatot,
melyet
ismét
Keres
Emil
csodás
versmondása
szelídített
vissza
a
hallgatáshoz, mielőtt mikrofon elé állt az ünnepelt.
Boldog
és
szomorú
vagyok
–
mondta
Baranyi
Ferenc.
Boldog
és
meghatott
is
egyben
azért,
hogy
ilyen
nagy
számban
jöttetek
el.
Szomorú
pedig
azért,
mert
„elértem
egy
olyan
kort,
amit
egy
lírai
költőnek
meg
sem
illik
élni,
áthágtam
azt
az
íratlan
szabályt,
hogy
költők
és
mosónők
korán
halnak.”
Elmesélte,
hogy
tíz
éve,
megpróbált
korához
méltó,
kevésbé
lobogó,
elégikus
verseket,
„Őszikéket”
írni,
elindulni
a
65
évesen
még
vonzónak
gondolt
„Zsákutca”
irányába,
de
mivel
életeleme
a
folytonos
rugaszkodás,
rá
kellett
jönnie,
hogy
nem
képes
csendben
elvonulni,
továbbra
is
csak
közéleti
lírikusként
tud
tevékenykedni.
Az
sem
fontos
számára,
hogy
feltétlenül
költőként
emlegessék,
csak
az
fontos,
hogy
mindig
a
költészet
eszközeivel
gyakorolhassa
újságírói,
publicisztikai
munkáját,
így
írhassa
perlekedő,
közéleti költeményeit.
Elmondta
az
Inkompetencia
,
valamint
a
Szent
Erzsébet
látomása
c.
verseit,
majd
egy
gyermekkori
élményét
feldolgozó,
Ferike
hol
van?
című,
a
gyereklélek
csodálatos
fényeit
fölfestő
(bocsánat
a
krónikás
szubjektív
megjegyzéséért!)
versét
szavalta
el.
A
versmondást
a
Rondo
a-mollban
című,
feleségének, Böbének ajánlott verssel fejezte be.
Megköszönte
Dr.
Madarász
Imre
méltatását
és
Keres
Emil
versmondását,
a
közreműködő
zenészek
szép
játékát.
Búcsúzóul
fölelevenítette
az
egyetemi
éveik
alatt
Gyárfás
Endrével
közösen
írt
„Ördögi
színjék”
c.
darabjukat,
amelyben
a
haló
poraiból
föltámadott
Dante
felvételizik
az
ELTE
Bölcsészkarára.
Egy
ötödéves,
Vergilius
szerepében,
mint
a
Pokol
színben,
végigvezette
„Dantét”
az
egyetem
„bugyrain”.
Baranyi
Ferenc
olyan
átütő
humorral,
vidámsággal,
gazfickósággal
játszotta-énekelte
az
összes
szereplőt,
ahogyan
ifjúkorában
tehette,
előadásán
semmi
nyomot
nem
hagyott
az eltelt évek száma, s a hallgatóság ezt nagy tapssal hálálta meg.
Végül
legújabb
munkájából,
a
Pokol
fordításából
mondott
részleteket
Keres
Emil.
Ezután
a
költő
monori
barátainak,
tisztelőinek
nevében,
mintegy
ajándékként
Pechnyik
Ibolya
szavalta
el
Baranyi
Ferenc
több
versét
s
egy
gyönyörű műfordítását/prózáját.
Baranyi
Ferenc
munkássága
összefonódott
a
Művészetbarátok
Egyesületének
életével
is.
Az
elmúl
harminckilenc
évben
szinte
minden
esztendőben
szerzői
esten
találkozott
tagtársainkkal
–
hangsúlyozta
Geröly
Tibor,
majd
így
folytatta:
„A
több
mint
húsz
esztendeje
megjelenő
Művészet
és
Barátai
lapszámainak
jó
szándékú
(de
szigorú)
kritikusa.
Sokak
írói
munkásságának
támogatója,
segítője,
fejlődésük
katalizátora.
Sorolhatnám
a
neveket,
de
a
mostani
alkalomhoz
illően
csak
hadd
említsem
Nádudvari
Nagy
Jánost,
akinek
köteteihez
nemcsak
előszót
írt,
hanem
a
versek
lektorálását,
szerkesztését
is
vállalta.
Hét
kötetük
fémjelzi
„a
kapások
költőjét”,
akinek
bronzplakettjét
(kérésünkre)
Búza
Barna
készítette.
Ennek
egy
példányával
köszöntöm most a 75 éves Baranyi Ferencet.”
Hegedüs
Valér
kíséretében,
Rezsnák
Miklós
dalai
zárták
az
estet,
melyet
követően
az
ismerősök,
barátok
ajándékokkal
kedveskedtek
az
ünnepeltnek.
Nyáregyháza
–
ahol
Baranyi
a
gyermekkorát
töltötte
-
alpolgármestere,
Maszel
László
egy
jól
megtermett
sütőtök
kíséretében
hozta
el települése üdvözletét.
Nádasi Katalin
Nádasi Katalin,
egy fehér indián