Művészet és Barátai, XXII. Évfolyam 2. szám, 20.oldal http://muvbaratok.uw.hu/ujsag/2012_02 . Vivát, Baranyi!   Zsúfolásig     telt     teremben,     a     tizenéves     Nagy     Betti     hárfajátékának bensőséges   hangjai   nyitották   meg   Baranyi   Ferenc   köszöntésének   eseményeit. A     75.     születésnap     megünneplésére     megjelenteket     láthatóan     évtizedes figyelem,    érdeklődés,    tisztelet,    barátság    vagy    éppen    a    költő    iránti    hódolat hozta   el   ide.   A   házigazda,   Geröly   Tibor   szerkesztette   és   vezette   a   Baranyi- rajongók lelkesedésére született programot. A   sokszínű   ünnepi   műsor   Tárkány   Imre   versmondásával   folytatódott,   aki két   Baranyi   Ferenc   vers   mellett   egy   saját   szerzeményével   ajándékozta   meg   a költőt. Ezután   a   kiváló   irodalomtörténész,   italianista,   író,   egyetemi   tanár   és   a magyar   kultúra   egyik   legelkötelezettebb   szolgálója,   Dr.   Madarász   Imre   szedte csokorba   Baranyi   Ferenc   75   évének   sok-sok   szálon   futó   különlegességeit, költői   világának   legkarakteresebb   jegyeit.   Klasszikus   értékű   életmű   az   övé,   a József   Attila   díj   és   a   Kossuth   díj   kitüntetettje,   s   az   utóbbi   díj   végre   méltó tulajdonost   kapott   személyében.   A   sokoldalú,   szerteágazó,   mégis   egységes életmű   minden   alkotása   egy   örökifjú   lélek   lendületét,   dinamizmusát   mutatja. Lírai    költő,    műfordító,    prózaíró,    esszék,    cikkek    írója,    zenei,    televíziós    és közéleti    tevékenységeket    folytat,    s    valamennyi    alkotása    a    zseni    jegyeit hordozza.   Eddig   4   könyv   jelent   meg   életéről,   s   ez   azt   is   jelenti,   hogy   munkája az   irodalomtörténet   szerves   részévé   vált.   Talán   Ő   az   utolsó   költő,   akinek műveiben    erőteljesen    jelennek    meg    a    társadalmi,    közéleti    gondok,    és    az igazságtalanságok    elleni    küzdelem,    amelyek    így    együtt,    korrajz    értékűek. Schilleri   költő   abban   az   értelemben,   hogy   az   élet   legvégső   határáig   őrzi   ifjonti lelkesedését     és     lendületét,     derűs     egyéniségét     nem     koptatták     el     a megpróbáltatások   és   a   nehézségek.   Társadalomábrázoló   költészetével   csak   a trubadúr   lírára   emlékeztető   szerelmi   lírája   vetekszik,   páratlan   népszerűségnek örvendve    az    ifjúság    soraiban.    Nagy    sikerrel    fordított    sziciliai,    toszkán    és francia   trubadúrokat.   Egyik   különleges   sorsú   alkotása   a   Hortobágyi   híd   c. verse,    amely    az    idő    múlásával    olyannyira    folklorizálódott,    hogy    egyes néprajzkutatók   is   népköltészeti   alkotásként   emlegetik,   holott   csak   az   ihlető motívum   származott   a   tiszta   forrásból.   Szervesen   a   magyar   hagyományokból kinőtt,   mégis   európai   költő   Baranyi   Ferenc,   európai   a   kulturális   egység,   a szellemi közösség értelmében. Az   életmű   harmadik   nagy   pillére   a   műfordítás,   11   nyelvre   fordították   le műveit,    ő    maga    9    nyelvből    fordított    magyarra,    s    emelkedett    eközben    a legkiválóbb   műfordítók   közé,   amint   ezt   Europarnasszus   c.   kötetete   is   igazolja. Legújabb   elkészült   fordítása   Dante   Alighieri   Isteni    színjátékának   Pokol    színe, amelynek    megjelenése    az    idei    Ünnepi    Könyvhétre    várható.    Ezen    a    szép ünnepen    elmondható,    hogy    Baranyi    Ferenc    klasszikus    értékű    költészete találkozott   a   legnagyobb   klasszikus,   Dante   Alighieri   művészetével,   s   bízhatunk benne, hogy életművének koronája lesz ez a műfordítás. Kívánjuk   Baranyi   Ferencnek,   hogy   még   sokáig   alkosson,   s   hogy   minden időben    hűséges    olvasói,    barátai    maradhassunk    a    közéleti    poétának,    a szerelmes     költőnek,     a     műfordítónak,     a     prózaírónak,     a     fáradhatatlan       ismeretterjesztőnek! – fejezte be előadását Dr. Madarász Imre. Keres   Emil   színművész   megrendítő   előadásában   hallhattunk   ezután   a költő    Hazaérve ,    Körözvény     és    Ki    dallá    lesz     c.    verseit,    majd    saját,    Áldott legyen, Az első szürke szálak  című szerzeményeit hallhattuk. Hegedüs   Valér   néha   átszellemült,   szenvedélyes,   tartalomismertetéssel egybekötött,    nagy    sikert    arató    zongorajátéka    fokozta    tovább    a    hangulatot, melyet     ismét     Keres     Emil     csodás     versmondása     szelídített     vissza     a hallgatáshoz, mielőtt mikrofon elé állt az ünnepelt. Boldog    és    szomorú    vagyok    –    mondta    Baranyi    Ferenc.    Boldog    és meghatott   is   egyben   azért,   hogy   ilyen   nagy   számban   jöttetek   el.   Szomorú pedig   azért,   mert   „elértem   egy   olyan   kort,   amit   egy   lírai   költőnek   meg   sem   illik élni,   áthágtam   azt   az   íratlan   szabályt,   hogy   költők   és   mosónők   korán   halnak.” Elmesélte,   hogy   tíz   éve,   megpróbált   korához   méltó,   kevésbé   lobogó,   elégikus verseket,    „Őszikéket”    írni,    elindulni    a    65    évesen    még    vonzónak    gondolt „Zsákutca”    irányába,   de   mivel   életeleme   a   folytonos   rugaszkodás,   rá   kellett jönnie,    hogy    nem    képes    csendben    elvonulni,    továbbra    is    csak    közéleti lírikusként    tud    tevékenykedni.    Az    sem    fontos    számára,    hogy    feltétlenül költőként   emlegessék,   csak   az   fontos,   hogy   mindig   a   költészet   eszközeivel gyakorolhassa     újságírói,     publicisztikai     munkáját,     így     írhassa     perlekedő, közéleti költeményeit. Elmondta    az    Inkompetencia ,    valamint    a    Szent    Erzsébet    látomása     c. verseit,   majd   egy   gyermekkori   élményét   feldolgozó,   Ferike   hol   van?   című,   a gyereklélek    csodálatos    fényeit    fölfestő    (bocsánat    a    krónikás    szubjektív megjegyzéséért!)   versét   szavalta   el.   A   versmondást   a   Rondo   a-mollban   című, feleségének, Böbének ajánlott verssel fejezte be. Megköszönte      Dr.      Madarász      Imre      méltatását      és      Keres      Emil versmondását,      a      közreműködő      zenészek      szép      játékát.      Búcsúzóul fölelevenítette   az   egyetemi   éveik   alatt   Gyárfás   Endrével   közösen   írt   „Ördögi színjék”   c.   darabjukat,   amelyben   a   haló   poraiból   föltámadott   Dante   felvételizik az   ELTE   Bölcsészkarára.   Egy   ötödéves,   Vergilius   szerepében,   mint   a   Pokol   színben,   végigvezette   „Dantét”   az   egyetem   „bugyrain”.   Baranyi   Ferenc   olyan átütő    humorral,    vidámsággal,    gazfickósággal    játszotta-énekelte    az    összes szereplőt,   ahogyan   ifjúkorában   tehette,   előadásán   semmi   nyomot   nem   hagyott az eltelt évek száma, s a hallgatóság ezt nagy tapssal hálálta meg. Végül   legújabb   munkájából,   a   Pokol    fordításából   mondott   részleteket Keres   Emil.   Ezután   a   költő   monori   barátainak,   tisztelőinek   nevében,   mintegy ajándékként   Pechnyik   Ibolya   szavalta   el   Baranyi   Ferenc   több   versét   s   egy gyönyörű műfordítását/prózáját. Baranyi      Ferenc      munkássága      összefonódott      a      Művészetbarátok Egyesületének    életével    is.    Az    elmúl    harminckilenc    évben    szinte    minden esztendőben   szerzői   esten   találkozott   tagtársainkkal   –   hangsúlyozta   Geröly Tibor,   majd   így   folytatta:   „A   több   mint   húsz   esztendeje   megjelenő   Művészet   és Barátai     lapszámainak     jó     szándékú     (de     szigorú)     kritikusa.     Sokak     írói munkásságának   támogatója,   segítője,   fejlődésük   katalizátora.   Sorolhatnám   a neveket,   de   a   mostani   alkalomhoz   illően   csak   hadd   említsem   Nádudvari   Nagy Jánost,   akinek   köteteihez   nemcsak   előszót   írt,   hanem   a   versek   lektorálását, szerkesztését    is    vállalta.    Hét    kötetük    fémjelzi    „a    kapások    költőjét”,    akinek bronzplakettjét   (kérésünkre)   Búza   Barna   készítette.   Ennek   egy   példányával köszöntöm most a 75 éves Baranyi Ferencet.”       Hegedüs   Valér   kíséretében,   Rezsnák   Miklós   dalai   zárták   az   estet, melyet    követően    az    ismerősök,    barátok    ajándékokkal    kedveskedtek    az ünnepeltnek.     Nyáregyháza     –     ahol     Baranyi     a     gyermekkorát     töltötte     - alpolgármestere,   Maszel   László   egy   jól   megtermett   sütőtök   kíséretében   hozta el települése üdvözletét. Nádasi Katalin