Ne kezdje olvasni az alábbi történetet, aki nem állhatja a hosszú szövegeket. Amit elmesélek igaz, és csak azért teszem közzé, mert tipikus a probléma. Éles tükörképe egy olyan jelenségnek, amivel jó volna értelemmel, jóindulattal és becsületességgel fölfegyverkezve megküzdeni, még a 2018-as választások előtt. A történet szereplői ötven évvel ezelőtt együtt koptatták a padot egy gimnáziumban, amely eredetileg katolikus iskola volt, de amikor ők oda jártak, éppen vérkommunista vezetés alatt állt. Az A. nevű hajdani diák az osztály legjobb tanulói közé tartozott, és a másik vén diák, Z. csak jó minősítést kapott. Mindkettőről elmondható, hogy jó szándékú, iskolázott, értelmiségi magyar ember. Párbeszédük pontosan mutatja egy olyan kórság tüneteit, amely gátolja, hogy tehetségekben gazdag hazánk könnyedén, jó közérzettel javítsa tovább jelenlegi helyzetünket, eredményesen munkálkodjon egy mindnyájunk számára kívánatos jövőn.

Kortörténet, avagy kórtörténet A.-tól Z.-ig

.A történet úgy kezdődött, hogy – közeledvén a 2018-as választásokhoz, a minden jót könnyen felejtő emberi emlékezet frissítésére –  Z., „Ismétlés a tudás anyja” mottóval  föltett a közösségi oldalára egy sok száz tételből álló listát arról, mit végzett az elmúlt hét évben a jelenlegi kormány.

Pár órával később, a következő választ kapta A.-tól, hajdani gimnáziumi osztálytársától, akivel csak ötévenként, az érettségi találkozókon váltottak pár mondatot:

A.: Kedves Z.! Már hosszú ideje olvasom politikai indíttatású posztjaidat, de eddig úgy gondoltam, nem érdemes ezekre reagálnom, mert úgy vélem, a hit ellen nem lehet észérvekkel vitatkozni. Most sem vitatkozni szeretnék veled, csupán felhívni a figyelmedet arra, hogy a fenti lista ismétlésével hasztalanul próbálsz új híveket szerezni az “eszmének”. Azok, akik ezt a hazugságokkal, csúsztatásokkal teli, manipulatívan összeállított listát beveszik, már elsőre is lelkesen olvasták minden szavát. Azokat pedig, akik nyitott szemmel és füllel élnek ebben az országban és nem csak a kormány és a Fidesz szócsöveiből szerzik az információt, ráadásul inkább hisznek a saját szemüknek, mint Orbán Viktornak, ez a lista akkor sem fogja meggyőzni, ha ezerszer teszed fel a fb-ra. Persze, ha a meggyőződésen kívül más okod is van az ilyen anyagok posztolására, például anyagi ellenszolgáltatásért teszed, akkor sincs jogom ítélkezni, sőt örülök, hogy még 71 évesen is aktív vagy! Remélem, nem haragítottalak magamra (bennem sincs semmi harag irántad, mert más a véleményed a világ dolgairól), csupán kikívánkozott belőlem ez a néhány gondolat. Egyébként figyelmedbe ajánlom a lista alatti kommenteket: néhányan vették maguknak a fáradságot, és pontról pontra cáfolják az állításokat, valamint említenek olyan valódi lopásokat is, amelyek a listáról természetesen lemaradtak. A kedves, szimpatikus és értelmes Z.-re emlékezve szeretettel üdvözöllek, A.

Z.: Kedves A! Köszönöm, hogy vetted a fáradságot ezeket elmondani, régóta tudom, hogy más az álláspontom, mint a hajdani osztályunk többségéé, de tapasztalhattad, hogy sohasem akartam egyiketekkel sem elfogadtatni, amit gondolok. Én is tudomásul vettem, hogy különbözőek vagyunk, és veletek csak az élet egyéb dolgairól, a mindennapjainkról szoktam beszélgetni. Válaszolni fogok a konkrét kérdéseidre, gondolataidra (de csak ha tényleg érdekel, és nem pusztán cikizni akartál), de holnap hajnalban kell kelni, ezért most nem kezdek bele. Arra viszont már most megkérlek, hogy a pénzért való igehirdetés vádját vond vissza, mert tisztességtelen, és ahogy régen nem voltam MSZMP tag, úgy most sem vagyok semmilyen párt tagja, és nem is leszek! A többit – ha nem jön közbe semmi – majd holnap, Z.

A.: Kedves Z., én nem vádollak semmivel, becsszó nem is akartalak cikizni, csupán azt szerettem volna valahogy a tudomásodra hozni, hogy a posztjaidat mindig lelkesen lájkoló X.Y.-on  kívül létezik még egy másik világ is. Szívesen olvasom majd a további véleményedet is. A.

Z.: Szia, A., itt vagyok és mondom, amit ígértem. Először a magam számára leírtam, hogyan is jutottam a negyven éves koromig tartó teljesen apolitikus életmódtól a mostani álláspontomig. Jó volt ezt végiggondolni és leírni, megerősített a véleményemben, de fölösleges Téged ilyen hosszan terhelni vele, ezért csak röviden. Hogy a végén kezdjem: rossz hírem van, mert ebben a kérdéskörben kizárólag a saját fejem után megyek. Ebben természetesen benne van, hogy nem vagyok tévedhetetlen, de alapvetően biztos vagyok abban, hogy körültekintően formáltam véleményt. Ráadásul nem szabványos fajta vagyok, mert a rendszerváltoztatás óta mindent, amit figyelemmel akarok kísérni, azt élőben megteszem saját aggyal, szemmel és füllel, sőt, amiben csak lehet, személyesen is részt veszek, véleményt alkotok róla, és újságot csak utólag, akkor veszek a kezembe, ha még több infót akarok szerezni, vagy kíváncsi vagyok, mások hogy látják a dolgokat. És, hogy, hogy nem, a saját véleményem az esetek nagy részében a jobboldali lapokból köszön vissza, pedig kialakult gyakorlatom szerint hetente egyszer átfutok egy baloldali lapot vagy portált, és ugyanígy egyszer hetente egy jobboldalit. Hasonlóképpen, a hírműsorokat általában az M1-en és az ECHO TV-n nézem, de, hogy a realitások talaján maradjak, időnként megnézem az ATV, Hír TV és az RTL Klub ilyen adásait. Utóbbiak különösen akkor élvezetesek számomra, amikor olyan eseményekről tudósítanak, melyeknek részese voltam, és látom, hogy híreik nem is hasonlítanak a valóságra. Ilyen tapasztalataim vannak a 444.hu, index.hu, 24.hu, hvg.hu stb. portálokról is (bocs, ha valamelyiknek nem hu a vége!). Ennyit arról, hogy szerinted – velem ellentétben – vannak, akik „nyitott szemmel és füllel élnek ebben az országban és nem csak a kormány és a Fidesz szócsöveiből szerzik az információt”.
A már a gimiből ismert, humorba csomagolt cinizmusodat látom megjelenni abban, hogy az eszme szót, csak idézőjelben használod.
Ugyanezt gondoltam annak olvastán, hogy annak ugyan örülnél, ha pénzért tennék közzé valamit, ám nem megbocsátható (vagy egyenesen közröhej?), ha ugyanezt meggyőződésből teszem.
Nem csak azért teszem újra közzé az ilyen listát, hogy újabb híveket szerezzek az eszmének, hanem azért, mert úgy találom, sokaknak nagyon rövid az emlékezete. Lásd az 1994-es, a 2002-es vagy 2006-os választásokat.
Nem tudok mit kezdeni az olyan mondatokkal, hogy: „a hazugságokkal, csúsztatásokkal teli, manipulatívan összeállított lista”. Ez egy a ballib lózungok közül, ugyanolyan, mint a „lopnak”, „diktatúra van” „korrupcióóóó!!”, „oda a szólásszabadság!”, folyton puffogtatott, a legkisebb konkrétumot sem tartalmazó lufi valamennyi. Azzal tudok kezdeni valamit, ha a listában pirossal kijelölöd, ami szerinted nem igaz, ezt különben többször kértem is, ha ilyet föltettem, mert tényleg szeretném, ha pontos lenne a lista. Lehet, hogy van benne tévedés, de ha a több száz tételből, van mondjuk 20 hibás, akkor az Orbán kormány még mindig kenterbe verte valamennyi elődjét, ugyanis, ha róluk készítenénk ilyen tevékenységi jegyzéket, alighanem fordított lenne az arány: jó esetben lenne 20 pozitívum és több száz förtelmes kártétel.
Kb. két éve, saját magam összeállítottam egy listát arról, milyen hibákat találtam a ballib kormányok működésében, de azt hiszem, ezt is fölösleges itt megjeleníteni. Nem pénzekről, hanem erkölcsi tartalmak hiányáról szóló – szintén hosszú – lista volt.
Végezetül: Véleményem szerint, a szintén nem hibátlanul működő (mert olyan nem létezik!) Fidesz, vagy Orbán kormány, fényévekkel előzte meg a szoclib elődöket. 1994 óta először van végre olyan kormánya az országnak, amelyik nem az ügyeletes bankok vagy eu-s hatalmak Bólogató Jánosa, zsarolható csúszómászója, hanem képes az érdekeinket megfogalmazni, meri kimondani és mindent megtesz azok védelméért. Brüsszelben sokadik éve Orbán Viktor az, aki időben meglátja és kimondja a bajokat, javaslata is van a megoldásra, de évekbe telik, mire a többiek is kezdenek ocsúdni. Különbnek és tehetségesebbnek tartom őt a minisztereivel együtt, mint (1-2 kivétellel) az elmúlt évszázad legtöbb politikusát. Ez akkor is így van, ha nem mindenben értek egyet vele, vagy volnának még javaslataim.
A legnagyobb elismeréssel és tisztelettel nézem, ahogy megállás nélkül, erejét nem kímélve, és személyes biztonságára nem ügyelve, igen, küldetéstudattal dolgozik, amely kifejezést én még mindig, szintén idézőjel nélkül használom. Amiért sokan elítélik, hogy mindenáron győzni akar, arról az a véleményem, hogy meg lehet köszönni a magyarok Istenének, hogy győzni akaró kormányfő áll az ország élén, nélküle ugyanis már átvonult volna rajtunk több százezer migráns, ennek összes következményeivel. Megnézném a sok, fene nagy feminista, felvilágosult nőt, amikor már annyi migráns lesz itt, hogy negyedik feleségnek fehér nő is jó lesz, és ha nem válik be, legfeljebb agyonverik, vagy fejét veszik, úgy, a szó igazi értelmében. Szerencsére ettől még mentve vagyunk, ezért háborít fel, hogy amikor önvédelmünk érdekében segíteni kellene a kormányt, több millió magyar nincs sehol. Igen, tényleg felháborít.
Azért köszöntem meg az elején, hogy vetted a fáradságot elmondani a véleményedet, mert 27 éve Te vagy az első az osztályból, aki legalább szemtől szemben szólal meg, és ezt vita esetén is lehet becsülni, ellentétben azzal, amikor a hátam mögött kibeszéltek.
És végül egyetlen kérdés: ha ekkora az Orbán-fóbia, akkor mégis, kit tartanál Magyarország számára megfelelő miniszterelnöknek: Gyurcsányt? Szél Bernadettet? Karácsony Gergelyt? Vona Gábort? Lejjebb már nem megyek.
Üdv. Z.

A.: Kedves Z., elnézést, hogy csak most válaszolok, de többször is végigolvastam, amit írtál, s azért is elnézést, hogy valószínűleg csalódást fogok okozni neked, ha azt várod tőlem, hogy cáfolatokat, ellenérveket sorakoztatok fel a tieddel ellentétes vélemény igazáért. Ennek ugyanis semmi értelmét nem látom, hiszen – ahogy már írtam – a hittel szemben nem lehet észérvekkel vitatkozni. Márpedig szavaidat olvasva teljesen nyilvánvaló, hogy az orbáni propaganda termékeny talajra talált benned és te igaz hittel követed ezt a vonalat.(Belátom, tényleg tévedés volt feltételezni, hogy esetleg anyagi érdekből álltál az ügy mögé.) Ahogy egy istenhívő embert sem tudsz se logikailag, sem pedig tudományos érvekkel meggyőzni arról, hogy nincs isten, ugyanúgy lehetetlen az orbánhívőket is a meggyőződésüktől eltéríteni. Aki abban akar hinni, amit az orbáni propaganda sugall, és amit az Echo TV-ben hall, annak a másik oldal gyakran kemény tényekkel bizonyított állításai mindig csak “ballib lózungok” maradnak. Aki Orbán Viktort önzetlen, csak a haza javáért küzdő, küldetéstudatos szent emberként isteníti, annak hiába szúrják ki a szemét a bizonyítékok arról, hogy ezt az embert semmi más nem vezeti, mint a saját családjának és cinkostársainak meggazdagodása. Akinek a szívét megdobogtatja, hogy az államadósság csökkentéséért meg a bevándorlás ellen harcol, annak hiába dugod az orra alá a letelepedési kötvényekkel kapcsolatos konkrét számokat: soha se fogja elhinni, hogy ezzel több tízezer külföldi ellenőrizetlenül jön az országba, hogy a kötvények értékét majd busás kamattal vissza kell fizetni, vagyis hitelként funkcionál. Folytathatnám korábbi videofelvételek sorával, amelyek ennek az embernek a hiteltelenségét igazolják az offshor-cégekkel, az orosz kapcsolattal stb. összefüggésben, de mint említettem, semmi értelme. Úgysem tudnának eltántorítani a hitedtől. De hogy világos legyen: eszem ágában sincs, hogy meggyőzzelek. Mindenki abban hisz, amiben akar, vallásszabadság van. Csupán – és hidd el, ezt őszintén és minden rosszindulat nélkül mondom – sajnálom a megtévesztett és ügyesen manipulált embereket, mert nagyon keserű lesz az ébredés, ha egyszer ennek a rémálomnak vége lesz. Mert egyszer biztosan. És nem akarom megkerülni az utolsó kérdésedet, szóval nincs jelöltem a miniszterelnöki pozícióra, de úgy vélem, nem is a személy a lényeg. Az a fontos, hogy ne a harcos vezére, hanem – a miniszter szó eredeti jelentése szerint – szolgája legyen a nemzetnek, amely nem harcolni, hanem nyugodtan és jólétben élni szeretne egy élhető országban. Olyan országban, ahol a miniszterelnök nem azért veri a mellét, hogy félmillió gyerek ingyen kapja az iskolai étkezést, hanem ahol minden szülő meg tudja fizetni a gyerekének a menzát. Kedves Z., most aztán mindketten jól megmondtuk a magunkét, de nagyon nem szeretném, ha minket is megfertőzne a szokásos magyar kórság, a gyűlölködés. A világban mindenütt szeretik és utálják a politikusokat, de az emberek közötti kapcsolatokat ez nem befolyásolja olyan mértékben, mint nálunk. Úgyhogy remélem, mi is fogunk beszélni még egymással, ha előbb nem, két év múlva az 55-diken (jaj!) biztosan. Boldog ünnepeket kívánok, puszi A.

Z.: Kedves A., örülök, hogy abban egyetértünk, a legostobább dolog az a gyűlölködés, ami a különböző értékrendű, vagy világnézetű emberek között elmérgesíti az egész életet, és remélem meggyőző, hogy sok év óta tőlem ennek semmi jelét nem láthattátok, és nem is fogjátok. Képes vagyok tiszteletben tartani az enyémtől eltérő véleményeket és harag is csak azért van bennem, mert ilyen gyűlölködés miatt a közös érdekekért sem képesek összefogni a magyarok.
Abban is hasonló állásponton vagyunk, hogy én sem akarok a világon senkit, semmiről meggyőzni. Azért szólalok meg időről időre, mert naponta olvasok rengeteg olyan hírt vagy véleményt, amellyel egyáltalán nem értek egyet, ezért igénylem, hogy a sajátomat is elmondjam. Aztán, aki elolvassa, elfogadja, vagy elfelejti, erről mindenki maga dönt.

Vitatkoznék viszont az általad felállított szereposztással, miszerint Te képviseled az észérveket, én pedig, az orbáni propagandától ájult vakhitet.

Aligha lehet propagandának nevezni, az árvizek vagy a vörös iszap után újjáépített falvakat. A sok-sok ponton felújított fővárost, amit mindig szerettem, de most, hogy csak ritkán jutok be, a gyönyörűségtől tényleg odavagyok. Azt, hogy 2007-ben, amikor apám nagybetegen kórházban feküdt, fél napokat töltöttem bent vele, de végül haza hoztam meghalni, mert az összes busásan hálapénzelt orvos és nővér, amint elmentem, többé hozzá sem nyúlt, hagyta étlen-szomjan, mindentől átázva szenvedni, koszos volt asztal és ágy, mert a 40 fős osztályon egyetlen nővér volt. Ehhez képest, amikor tavaly én is kórházba kényszerültem, ha a régi épületet nem is tudták igazán korszerűvé tenni, de a legbonyolultabb vizsgálatokra is volt műszaki háttér, és kimondottan emberséges ellátásban volt részem, pedig se kutyája, se macskája nem voltam senkinek. Az sem propaganda, hogy bármerre járok az országban, gyönyörűen művelt földek, gazdaságok mellett megyek el, és nagyon sok helyen ugyanúgy rendbe szedték a településeket, mint a fővárost. Meg az sem propaganda, hogy milyen színvonalon rittyentették ki a FINA-t, amelyről a teljes ellenzék harsogta kórusban, hogy belebukik Magyarország, és amit végül a FINA elnöke a vb befejezése előtt, július 27-én, minden idők legszebben és legprofibban megrendezett világbajnokságának minősített.

Oldalakon át tudnám folytatni (6 oldal a leghosszabb listám, amely nem propaganda szöveget, hanem csak az utóbbi két ciklusban elvégzett munkák címszavait, tehát a kormány által elvégzett feladatokat tartalmazza) de fölösleges, biztosan érted, miről beszélek. Orbán Viktorral (és munkatársaival) pontosan úgy vagyok, mint mindenki mással: nem a szavai érdekelnek, hanem a tettei. És mivel felsorolhatatlanul sok volt a meggyőző tette, bizalmat kapott tőlem a továbbiakra, nem vakhitet.

Ettől még, abban pl. egyetértünk, hogy jobb volna, ha minden családnak volna elég pénze a gyerekét megebédeltetni, de én –Veled ellentétben -, a kormány ezen intézkedésében látom a szülői gyarlóság kivédésének szándékát is, mert bizony sok helyen, ha ott a pénz, az nem a napközibe megy a gyerek ebédjére, hanem a kocsmába. Másrészt meggyőződésem, hogy amikor lesz miből, igyekszenek majd a szegénységet is enyhíteni, aminek én is örülni fogok a parányi nyugdíjam mellett. De egy totális csődbe vitt, eladósított, erkölcsileg is tönkretett országból nem lehet hét év alatt tejjel-mézzel folyó Kánaánt csinálni.
Na, nem fárasztalak tovább, de az észérvek ügyében javaslom, osztozzunk! És az a lényeg, hogy mind a ketten tisztában vagyunk vele: vélemény különbségek mellett is normális embernek kell maradni. Nektek is meghitt, szép karácsonyt, és örömteli újesztendő kívánok szeretettel: Z.

A. nem válaszolt többé, és Z. utóbb nagyon sajnálta, hogy nem kérdezte meg, mit gondol a kötelező kvótáról. Ami amúgy nem igaz, csak Orbán találta ki, hogy legyen mivel megijeszteni az alattvalókat azért, hogy rá szavazzanak!

*

Ennyi volt a történet, és ha valaki tudja a gyógyírt erre a krónikussá vált kórságra, kérem, haladéktalanul tudassa velünk!

Ide citálom még Kónya Imre könyvének éppen nagyon aktuális, és elgondolkodtató címét: „…és az ünnep mindig elmarad?” A közös ünnep, teszem hozzá