Csanády Lili “A politikus gerince” c. bejegyzésére válaszként írtam az alábbiakat.

Illusztráció ahhoz, hogy miről beszélek:

Kedves Lili! Ismét nagy élvezettel olvastam szellemes, fanyar humorral megírt történelmi áttekintésedet, amely egészen a „puha diktátorig”vezetett. Részben megnyugtató, részben elkeserítő, ahogy felmutattad: mióta világ a világ, ellenségekből barátokká, barátokból ellenségekké váltak uralkodók és politikusok egyaránt, mindig a pillanatnyi érdekek szerint. Ez sajnos, számomra (rengeteg más, napjainkat jellemző dologgal együtt), nem elfogadható!

Nagyon érzékletesen hangsúlyozzák a lényeget, az egyes témákat követő „Vajon miért?” kérdések, amelyek józan ésszel legtöbbször megválaszolhatatlanok

Te tudod, hogy a „pater familias” és a család, mint a társadalom legkisebb egységének megrendüléséről szóló gondolataidhoz, oldalakon keresztül tudnám ontani a véleményemet. Most csak annyit, hogy szerintem, igen nagy mértékben ez az oka annak, hogy az ifjúság állapota ma olyan, amilyen, később erre még visszatérek!

Nagyon egyetértek Veled: túl sok ember várja el, hogy oldjon meg mindent az ügyeletes kormány, a Hatalom, mert ha nem: tünci, síppal dobbal, nádi hegedűvel, ahelyett, hogy elgondolkodnának azon, nekik maguknak mit kellene tenni a helyzet jobbításáért.

Végül ezekről a mini-diktátorokról, ezekről a percemberkékről, akik jelentőségükhöz, pontosabban totális jelentétktelenségükhöz képest, irtózatosan tenyérbe mászóak!

Kik is ezek a megmondó emberek? Mit is tettek már le az asztalra, a szakmájukban, valamelyik tudományágban, a közéletben  vagy egy művészeti ágban, ami méltóvá tehetné őket arra, hogy egyáltalán hangosan kimondják, amit gondolnak! Mi miatt kellene bízni bennük? Mi bizonyítja az ország érdekei melletti elkötelezettségüket,  a tehetségüket, a tisztességüket? Tudomásom szerint az égvilágon semmi!!! Akkor meg mi a fenét is keresnek a placcon? És hogyan merészelnek bárkitől bármit is követelni vagy számonkérni, amikor a saját életükkel sem tudnak elszámolni? Milyen jogi, vagy erkölcsi alapjuk van erre, ezeknek a múltjuk nincs, jövőjük se lesz, önjelölt, exhibicionista alakoknak? És ki kíváncsi rájuk? Ki kérdezte őket?

Feltétlenül el akarom mondani, hogy minden tiszteletem és megbecsülésem a magyar rendőröké, akik ebben a pitiáner, közönséges, hörgő hordában hibátlanul képviselték az értelmes erőt, és az emberi méltóságot!

Legvégül még egyszer a mai fiatal nemzedékről. Ezek a bomlasztó, zavarkeltő, sötét lázadók, hála Istennek, csak néhány százalékát adják az ifjúságnak, akik között számosan vannak, akik igenis már megmutatták a tudásukat vagy tehetségüket, gyakran világra szóló sikert aratva. Tehát szó sincs arról, hogy szürke, tehetségtelen nemzedékről beszélnénk. Mégis, engem nagyon bánt és zavar, hogy mintha hiányozna belőlük a szándék, hogy az életükkel határozottan képviseljenek valamit, hogy védjék és terjesszék a legfontosabb értékeinket, hogy akarjanak tartozni valahová, hogy büszkék legyenek a magyarságukra. Hogy észre vegyék, mekkora kárt okoznak ezek a hazaárulóvá silányult kortársak, és tegyenek ellene, nyilvánítsanak véleményt, és mutassanak utat, irányt és elveket az értelmes, szép jövőért. Mert csak ők tehetnek a maguk és gyermekeik jövőjéért, de ahhoz vállalni kell a magyar közösségért való munkát is.

Mindezek miatt tökéletesen egyetértek azzal is, hogy a mai ellenzék szétcsúszott gerincű, cserepekre tört arcú emberei vagy kezdjenek el önmaguk jobbításán dolgozni, vagy hallgassanak!