Kedves Balázs! Fél éjszakát töprengtem azon, van-e értelme további szót vesztegetni az 56-os forradalom hatvanadik évfordulóján történtekről folyó vitánkra. A lelkiismeretemre hallgatva, megpróbálom még néhány érvemet elmondani, a Te lelkiismereted pedig majd eldönti, elolvasod-e egyáltalán. Az késztet erre, hogy megrendítő volt számomra az, ami szavaidból és véleményedből itt kiderült.

Alapállásként elmondom, hogy a hetvenedik évemben járok, és amióta az eszemet tudom, csak azt hittem el, amit saját szememmel láttam, és igyekeztem a véleményemet ezerszer kontrollálni. Negyven éves korom táján (mint Te most) kezdtem figyelni a politikára, mert addig teljesen mindegy volt, kinek mi a véleménye, parancsra működött minden, akkor tényleg diktatúra volt, kizárólag a munkára koncentráltam hát. A rendszerváltáshoz közeledtünk, amikor érzékeltem, hogy változások kezdődnek, új gondolatok, új tervek, a szabadságunk visszaszerzésének erőteljes szándéka jelent meg a közéletben, és attól kezdve erősen figyeltem a belföldi politikai élet minden szereplőjére. Ebben is a saját véleményemre akartam támaszkodni, ezért mindig meghallgattam az összes politikai irányzat vezető alakjait – aztán összehasonlítottam a tetteiket a szavaikkal. Ennyi volt, és máig ennyi az én „pártállásom”, és persze, biztosan nem vagyok tévedhetetlen.

Talán húsz éve annak, hogy mi ketten megismertük egymást, ráadásul a legjobb szituációban arra, hogy valóban megtudjunk egymásról valamit. Hosszabb ideig a férjemmel dolgoztatok egy-egy nagyobb munkán, időhiány miatt sokszor feszített tempóban, amit én csak kívülről láttam, de mivel férjemmel nagyon sokat beszélgettünk a szakmai dolgainkról, szinte a közös munka minden lépéséről, problémájáról, és azok megoldásáról is értesültem, párszor találkoztunk is, és mint ifjú informatikus táltos, néhányszor nekem is segítettél, ha ilyen téren elakadtam.  Ahogy mindenki másról, Rólad is a tetteid építették föl bennem az egyéniségedet, és boldog voltam, mert egy intelligens, tanult, szorgalmas, becsületes, jóakaratú és kedves fiatalt ismerhettem meg, akinek egészséges céljai voltak, idővel családot alapított, és, bár közben másfelé vittek útjaink, még értesültem három szép gyermeked születéséről, és életed néhány olyan vonulatáról, mint pl. az, hogy cserkész parancsnok vagy és mostanában, látom közösségi oldaladon a csodálatos légi felvételeken, hogy ejtőernyős is lettél valamikor. Mindezen tetteid miatt tiszteletre és megbecsülésre méltó fiatalnak tartottalak, úgy véltem, nagyjából közös hullámhosszon vagyunk, s ha sok évig nem találkoztunk is, jó volt tudni, hogy egy gondolati közösségbe tartozunk.

Tavaly, amikor meghívást kaptam Tőled a kockásingesek csoportjának kedvelésére, olyan volt, mint egy hatalmas ütés a gyomorszájamra, és sokáig reméltem, hogy talán egy másik Balázs keveredett tévedésből az oldalamra – de Te voltál, és hasonlóan megdöbbent, hogy a mostani okt. 23-i történésekben is a rendbontók pártjára állsz.

Nem tudhatom, mi minden történt Veled, mióta nem találkoztunk, milyen bajok vagy sérelmek értek, vagy milyen eseményekről tudsz, amiről én esetleg nem. Szeretném, ha megértenél: távol áll tőlem, hogy ítélkezzek, még távolabb, hogy bármiről meg akarjalak győzni, pusztán csak elmondani akarom a saját álláspontomat, hogy legyen olyan nyilvános az is, mint a tiétek.

Ugyanolyan fáradságos, és macerás módon, ahogy Téged felépítettelek magamban, végig „ismerkedtem” a rendszerváltás utáni összes kormányfővel, államelnökkel és az ország sorsa szempontjából a legfontosabb tárcák vezetőivel. Vettem a fáradságot, hogy nem csak a kormányoldali média híreit figyeltem, hanem igyekeztem teljeskörűen látni, hogy mi történik. Hogy a végeredménnyel kezdjem: kb. a 90-es évek közepe óta, mióta lerúgta fenekéről a szadeszes tojáshéjat, és önálló életre kelt, elkötelezett híve és támogatója vagyok az Orbán Viktor által vezetett kormányoknak. Mindezt úgy, hogy ahogy régen nem voltam  az MSZMP tagja, úgy most nem vagyok a FIDESZ-é, és hogy személyes helyzetemről is mondjak valamit, a nyugdíjam nem éri el a nyolcvanezret – szóval, semmilyen szempontból nem tartozom a kivételezettek közé.

Ehhez az elkötelezettséghez nem Orbán iránti rajongás, hanem kizárólag az vezetett, hogy minden kormánynál összehasonlítottam, amit mondtak, azzal, amit tettek. Ezt itt képtelenség részletezni, de ha érdekel a véleményem, részletesen elolvashatod a honlapom (www.nadasi-katalin.hu) blogjának 2016.okt.16.-i, Párhuzamos társadalmak c.  bejegyzésében. Az eltelt időben, egyedül az O.V. által vezetett kormányok voltak azok, amelyek a maguk által meghatározott irányvonalat megtartották, kitűzött céljaik döntő hányadát teljesítették, s az utóbbi hat év alatt többet fejlődött az ország, mint a megelőző 30 évben összesen. Visszafizették azt az embertelen adósságot, amit a Gyurcsány-Bajnai páros felvett, eltűntetett, és visszafizetését „nagylelkűen” és megbuktatási szándékkal, az utánuk következőkre hagyta. Most okt. 23-án, Karácsony Gergely azt rikoltozta, hogy Orbánék szétlopták az országot, és most a szabadságunkat lopják el! Jó tudni, hogy az országot 2010 előtt már tökéletesen szétlopták, miközben a kommunisták közül sokan hogy, hogy nem milliárdossá lettek, és hogy O.V. akkora diktátor, és annyira veszélyezteti a szabadságunkat, hogy kormányzása alatt még a haja szála sem görbült egyetlen uszító, lázitó, ordibálónak sem – akik mellesleg még semmit nem tettek Magyarországért, csak a hatalomért eszi őket a fene. Ha kicsit is odafigyeltél, láthattad, hogy az EU problémáit illetően évek óta O.V. az egyetlen politikus, aki azonnal észreveszi és kimondja a bajt, sőt, javaslata van a megoldásra is, de sajnos, csak másfél éves késéssel érik föl ésszel és kezdik el mondogatni a többiek is – óriási károkat okozva az egész EU-nak! Az ő kormányzati idejük alatt kezdtek visszavásárolni állami tulajdonba, korábban elherdált ingatlanokat, ők figyeltek először arra, hogy természeti csapások, árvizek vagy vörösiszap után ne maradjanak partravetetten, egyedül a károsultak, falvakat építettek újjá, gátakat erősítenek, és a kulturális életben hazai és nemzetközi szinten egyedülálló, gondolatilag is felemelő dolgokat támogatnak. És természetesen, még mindig van millió tennivaló, de az után az adósságtenger után, amit a szoclibek hagytak maguk után, már az is csoda, hogy az Orbán kormányok vezetésével túléltük, és emelkedőben vagyunk. Oldalakon keresztül tudnám sorolni a pozitív konkrétumokat, de erre sincs itt mód, csak nem tudom elhinni, hogy ezt Ti mind nem veszitek észre, csak azt kiabáljátok, ami még nem került sorra. Kérlek, készíts egy listát arról, milyen pozitív eredményeket értek el az ország érdekében a korábbi kormányok? Nem úgy általában, hanem tételesen! Tele van a hócipőm az ellenzék „korrupció-ó-ó” rikoltásaival is: a bíróságok még mindig az ő kádereikkel vannak tele, tegyenek hát szépen minden konkrét ügyben feljelentést, (mert ha nem tesznek, de tudnak róla, még bűnrészesek is!) – de nincs konkrét ügy, (Keller és az MSZP kétszáz ügyet próbált O.V. ellen, sikertelenül) csak hisztériakeltés, haraszt zörgetés, ocsmány rágalmazás van.

Tudnék sorolni néhány olyasmit is, amivel nem értek egyet, de ez elenyésző a pozitívumokhoz képest, és meghagyom az ellenzéknek. Tényleg az a véleményem, hogy Orbán Viktor az elmúlt évszázad legtehetségesebb politikusa, aki ráadásul tisztességes is, és abszolút elkötelezett a magyar érdekek mellett, melyeket sokszor emberfeletti erőfeszítéssel képvisel. Ő sem hibátlan, ahogy egyikünk sem, de az országnak csak köszönnivalója van. Meggyőződésem, hogy minden szakmai vagy politikai ellenvéleményt el lehet, sőt kell mondani, s ha értelmesen teszik, eredménye is lesz. De lázítani, közterületeken cirkuszolni, üvöltözni, de a felajánlott tárgyalóasztalhoz nem leülni, sípoló hordákat szabadítani egy felemelő ünnepre – ennél már az óvodai homokozóban is különbül kellene létezni.

Meglepődtem azon a vélekedéseden is, hogy „A hősök emlékét csak politikusoktól és pártoktól mentesen lehetne méltó módon ünnepelni, minden más manipuláció…” Ezt mi mondhattuk volna a 60-as, 70-es években, de lennél szíves idézni O.V. vasárnapi ünnepi beszédéből manipuláló részeket? Az átkosban valóban kényszerültünk elmenni az állami ünnepekre, de szabadon már nem mentem el egyetlen Gyurcsány ünnepre sem, mert ő aztán tényleg semmi mást nem tesz, mint éppen ügyeletes érdekeinek megfelelően manipulálja a megjelenteket. Neki az sem probléma, ha másnap már az ellenkező irányba vezet az érdeke, szemrebbenés nélkül pálfordul, és egyfolytában hazudik. De egy olyan kormányzattal, amelynek értékrendjével egyetértek, amelyik sohasem kötelezett engem arra, hogy kövessem, hanem nekem volt igényem erre, és amely konzekvensen tartja magát ezekhez az értékekhez, szívesen együtt ünnepelek, és sok lélekemelő emlékem van ezekről az ünnepekről.

Összefoglalva: sajnálom mindazokat, akik a mindannyiunk számára fontos, jó célok érdekében, értelmes párbeszéd és jóindulatú együttműködési hajlandóság helyett erőszakossággal, provokációval és durvasággal csak szétzülleszteni igyekszenek mindent maguk körül. És csöppet sem irigylem őket azért a jövőért, amit ilyen módon, az erőszakosságra alapozva építenek maguknak. A magam részéről továbbra is kizárólag az igazság, a rend, a békesség és a szabadság erősödését fogom támogatni azzal a parányi lehetőséggel, ami egyetlen embernek megadatik.

2016. okt. 26.