Ha az ember kézbe veszi Csoóri Sándor könyvét, nem tudja letenni, mert gyakran a saját gondolatait látja viszont az írásaiban. Ilyen a következő “bekezdés” is, az Elveszett utakból:

„Történelem és jellem? Ugyan ki az ördögöt érdekelnek még ezek? Amíg volt sorsa az embernek, fontos volt mindkettő, de mióta a túlzsúfolt hétköznapokban föloldódott ez a sors, aprópénzre váltotta a hiábavalóság, a viszonyítás lehetősége eltűnt. Gondoljuk csak el, hogy mi lett például a költők által oly sokszor és magasztosan megénekelt szabadságból? Egyrészt kényelem, könnyedség, szabadosság, másrészt az emberek fogyasztási igényét kielégítő kereskedelmi és piaci szabadság. Petőfi ma a tőzsde babérkoszorús költője lehetne, és vérpanorámák helyett pénzpanorámák lebegnének előtte el. Sajnos a történelem és a történelmet befolyásoló jellem is ennyire ellaposodott. Ha a politikában ma bárhol a világon egy nagy jellemű politikus jelenne meg… … Viselkedése, véleménye botránykő volna a nap huszonnégy órájában. Ugyanis az állampolgárok képtelenek lennének a világ eseményeit egy töprengő, szenvedő elme izzásában szemlélni. Folyton megzavarná őket a fagylaltnyalogatásban, a nagyiparivá vált röhögtetésben.”