Március 15-én zártam le a Vallomás az anyaságról c. cikk nyomán kialakult véleménycserét, majd április első napjaiban kórházba kerültem. Távollétem alatt újabb hozzászólások érkeztek, azonban a technika ördöge (de lehet, hogy egy rossz mozdulatom a telefonomon) eltüntette mind egyikhozzászólást, melyekről csak a szerzők üzenetbeli jelzéseiből értesültem.

Amikor elolvastam e leveleket, kicsit elszomorodtam, de mielőtt bármit mondanék az írásokról, időrendi sorrendben közzéteszem őket, mert ha ezt elmulasztanám, nem mutatnám meg a teljes igazságot, amihez mindvégig következetesen ragaszkodtam.

Az első írás Hidasi Györgyné Évától érkezett, és egy reagálás Csanády Lili márc. 14.-i bejegyzésére:

 

Hidasiné: Tisztelt Csanády Lili ! Bár Nádasi Katalin már lezárta a Vallomás az anyaságról című cikkével kapcsolatos vélemények írását,bocsásson meg ,hogy ennek ellenére most reagálnék két hozzászólására. Őszintén szólva azért teszem ezt most, (elég hosszú idő eltelt azóta ),mert bizony várnom kellett,hogy úgy tudjam megfogalmazni a válaszomat,hogy még véletlenül se írjak sértően. Indulatokat váltott ki belőlem az anyasággal kapcsolatban megfogalmazott kritikája.Első hozzászólásában írja, ” érdemeim elismerése mellett ” hogy biztosan nagyszerűen helytálltam,kiválóan teljesítettem az önként vállalt feladatban,de ,mint mondta ,ez csupán az érem egyik oldala!Bármennyire szerettem volna,nem hiszem,hogy kiválóan teljesítettem és nagyszerűen helytálltam,bár törekedtem,törekszem mindig erre.Az éremnek sem csak az egyik oldala, amelyet magam választottam,mert van egy másik oldala is.Dolgoztam ,mindig volt munkahelyem kivéve,mikor GYES -en voltam.Sajnálom,hogy félreértett.Azt is nagyon sajnálom,és bizony bántónak találom,hogy az anyaságot egy nő életében valami sorsrontónak tartja .Mintha a nőnek”annyi “lenne, leíródott ,mikor gyermeke lesz.Hadd mondjam el,azzal ellentétben,amit ön leírt,hogy én nem szűntem meg nőnek lenni egy pillanatra sem! A férjem sem szűnt meg férfinak lenni egy pillanatra sem !Pedig mindketten egyszerű emberek vagyunk,de talán nem tűnök nagyképűnek,ha azt mondom,hogy van igényünk a szépre,jóra,értékesre,(lelkileg) és” valamennyi “van is bennünk ezekből.Mikor egy kisgyermek megszületik,persze,van egy hosszabb időszak,amikor kialvatlan,szakadtabb, “mackóban ” van ,kócos, az emberfia de ez nem tart örökké!Az a férfi,aki a feleségét így már nem látja nőnek,ott nagy baj van! Fordítva is igaz !Nekem az életem kiteljesedését jelentette,jelenti az anyaság! Nincs olyan,amit sajnálnék ,mert gyermekem született !Attól,hogy nem olvastam gyakrabban szépirodalmat,vagy nem fogadott a Holland királynő,nem érzem,hogy az anyaság miatt bármiben hiányt szenvedtem volna,vagy emiatt lemaradtam volna valamiről !Ha olvasni nem volt időm,pótoltam mással.Az emlékeimmel,szép eseményekkel,amelyek történtek velem,közben etettem,pelenkáztam,levegőztettem a gyermekemet.Gyönyörködtem sok mindenben! Elsősorban a gyermekemben,egy tájban,egy szép kertben,egy kedves madárban.Megtaláltam mindig az utat a lelkem táplálásához.Nekem nem teher,ha” megszabják “az útirányt és nem béklyóz meg a kötelesség.Nem tartom egy kategóriával kevesebbnek az anyaságot a női létnél.Tiszteletben tartom,ha valaki azt választja,azonban rossz néven veszem,ha valaki úgy beszél róla,mintha csupán önző érdekeket kiszolgáló lény lenne. Örömmel mondhatom ,annak ellenére,hogy 62 éves vagyok,mindig azt éreztem,hogy nő,feleség,anya és most már nagymama vagyok. Hálás vagyok ezért.Egy mondatára a sok közül válaszolnám,én mindig úgy éreztem,hogy az anyaságra vagyok teremtve,amely nem zárja ki az egyéb küldetésemet ,csupán egy időre,amíg kicsi a gyermek. Az anyaságban nem a terhet,a gátat,a rosszat kell látni.Annyi csoda,annyi szépség van benne,ahogy nőnek a gyermekek .Mikor már én kérdezek,mikor már én kérek tanácsot,véleményt,mikor tőle tanulok,mikor beszél egy versről,egy egy íróról,,mikor látom,tudom,mennyi érték birtokosa,mert sokkal többet tud bizonyos dolgokról,mint én,mikor erősebb,segít,mikor vigasztal,mikor büszke vagyok rá! Mikor meg van egy vizsga ! Mikor együtt örülünk,mikor szomorú és megvigasztalhatom ! Sorolhatnám még hosszan az anyaság gyönyörűségét és gyötrelmeit! Nekem ez így kerek!Soha nem kellett megosztanunk egyik gyermekünkkel sem a szülői hálószobát,nem adtuk fel férjemmel a nemiségünket,de nem is az ön által említett ösztön,libidó és szexuális indíttatás sodort egymáshoz bennünket a férjemmel annak idején.Annál azért jóval magasabb rendű érzelmi indíttatás játszott szerepet.Amiket felsorolt,számomra döbbenetes. Nem önzők,nem ingyen személyzetként tekintenek ránk,nem sajátítanak ki bennünket,tisztelik a szüleiket .Soha nem jelentett problémát,ha egyedül szerettem volna lenni kicsit,vagy fodrászhoz,kozmetikába eljutni!Hol szerezte ezt a sok rossz tapasztalatot,hogy egy gyermek ilyen és az anyaság egy rabiga ,Nekem nem okoz problémát,ha a férfi irányítja a “világot ” ! Sőt!Nekem ez az elfogadható!Maradi,nem maradi,a férfi legyen a családfő !A jóérzésű férfi nem él vissza vele!Végezetül,bár még lehetne sok mindenről írni,nem tudok mit kezdeni azzal a mondatával,miszerint túl sok a mellébeszélés,és az álszemérem. Nem tartom mellébeszélésnek,ha leírom és megosztom másokkal is az őszinte érzéseimet,tapasztalataimat,megélt anyaságomat. Álszemérmesnek sem tartom magam,mert nem számolok be arról,mi történik a hálószobában.Ezt tényleg nem értem,mire gondol az álszeméremmel kapcsolatban. Befejezésül még azt szeretném leírni,tiszteletben tartom ,akinek más a véleménye az anyaságról,azonban amiért ezt a véleményemet megfogalmaztam önnek címezve,talán öntől is elvárható.Üdvözlettel : Hidasi Györgyné

A második hozzászólás Csanády Lili válasza a fenti sorokra:

 

Lili írása: Katikám, kedves Hidasi Györgyné és Anna! Én személy szerint a mi “levelezésünket” nagyon sikeresnek tudom minősíteni, hisz minden korlátozás, cenzúra nélkül azt mondtuk el, amit gondolunk. Az is felemelő élmény, hogy sem gorombaság, sem sértések, sem szándékos, rosszindulatú félremagyarázása a másik gondolatainak, szavainak nem érhető tetten senkinek a megnyilvánulásában. Az írások, illetve a mögöttük húzódó személyes élmények számomra azt jelentik, hogy mi nők egyre tudatosabban éljük az életünket, alapvetően egy még mindig férfiak által vezérelt világban és nem a szokásjog, a társadalom elvárásai, hanem a saját szükségleteink, a saját meggyőződésünk, vagy élethelyzetünk dönti el, hogy milyen női szerepet vállalunk. Mindenkit őszintén irigylek, aki magabiztosan járja az útját és sikeresen tudott párt választani,időben egészséges kompromisszumokat kötni -elsősorban önmagával – és az élete “érett” időszakában visszatekintve sem kell semmit megbánnia. Én bizony ma 70 éves fejjel sem tudom biztosan, hogy mikor hoztam jó és rossz döntéseket, amiben biztosan szerepet játszott, hogy egy rettenetes gyermekkor -és ez nem a szüleim, hanem a diktatúra bűne volt – után, nagyon erősen szerettem volna “békés” családi életet. Ma már tudom, hogy a kapcsolataimban azért léptem mindig tovább, mert a diktatúra minden formáját elementáris erővel utasította el a “szervezetem”. Márpedig az én nem kevés tapasztalatom azt mutatja, hogy a kapcsolatokat a férfi akarja mindenképpen dominálni, és ez akkor válik elviselhetetlenné, amikor kiderül, hogy semmivel nem különb, sőt gyengébb nálam. Egyébként lett volna gyermekem, de sikerült az első orvos férjem felelőtlenségének és az amorális kollégáinak köszönhetően elveszítenem. Nem beszélek erről, nem hordozom magamban ezt gyógyíthatatlan sebként, sőt ma már tudom, hogy a Sors rendezte így, mert biztosan nem tett volna jót a fiamnak -aki nem született meg -egy alkoholista apa. Szóval így elkerültem azt a kelepcét, amit sok nőnek állít az élet, hogy maradjak a gyerekkel egy pokoli kapcsolatban, vagy lépjek ki belőle egy gyerekkel? Nem akarlak benneteket “szórakoztatni” további drámai tapasztalataimmal a férfiakkal kapcsolatban, de kivételes szerencse, ha valaki megtalálja a “párját” és olyat, aki ténylegesen irányítani tud. Ebben egyre kevésbé hiszek, empirikus alapon, és, ha a világ történéseit megnézzük, akkor bizony naponta mondanak csődöt az irányítani akaró, inkább akarnok, de alkalmatlan férfiak.

Én úgy látom, hogy a mi emberi világunk alapvető, ha úgy tetszik forradalmi változásokon megy keresztül, ez érvényes az emberi kapcsolatokra is, és leginkább a nő szerepe kap új dimenziókat. Ha olvassátok a Nők Lapját, akkor láthatjátok, hogy ez a központi kérdése korunk családi modelljének. Én Annával értek egyet abban, hogy a TOLERANCIA, a más vélemények elfogadása egy ilyen forrongó időszakban létkérdés. Számomra a döntési szabadság -úgy általában – kritériuma a létezésnek, tehát mindenki maga kell tudja eldönteni, hogy neki mi a jó. Az esetek többségében az ember fiatalon, de még később sem biztos, hogy életre szólóan jó döntést képes hozni, akkor annak tűnik, amit később viszont korrigálni szükséges. Az én dolgom úgy látszik az életben, nem a gyermeknevelés – bár azt lehet saját nélkül is gyakorolni – hanem a lehetetlen feladatokkal történő folyamatos birkózás. Kedves Hidasi Györgyné.Sajnálom, hogy nem olvasta el az írásaimat alaposabban, mert a következőt írtam: “Láthatólag Hidasi Györgyné -akinek az írása csupa szeretet, melegség, elhivatottság – csak az “érem” egyik oldalát ismeri és nyilván abban a szerepben kiváló volt, nagyszerűen helytállt, amit önként vállalt.” Tehát én semmiféle kritikát vele szemben, és a hozzá hasonló életű asszonyokkal szemben nem gyakoroltam, hanem próbáltam az érem másik oldalára is rávilágítani. Az ezotéria szerint, amikor felveszi valaki a másik nevét, akkor lemond a saját identitásáról. Ön nyilván ezt szívesen tette és nem zavarja, hisz a férfi irányítását nemcsak elfogadja, hanem természetesnek is tartja. Én, amit elértem az életben, azt csak magamnak köszönhetem, a kudarcaimat úgyszintén, így nekem fontos, hogy tudjam, hogy ki vagyok és nemcsak egy ….né.

Én hoztam létre gyermekek nélkül számtalan közösségi értéket, amiből ma sok család profitálhat. Nem tudom, hogy cselekedtem volna adott kritikus helyzetekben, gyerekekkel, családdal a hátam mögött, de így, hogy magamért voltam felelős, nagyon sokat kockáztattam azért, hogy itt megszűnjön a diktatúra. Ha úgy tetszik, kicsit a saját gyerekem a jól-rosszul működő, csetlő-botló demokrácia, ahol legalább, ha elmondom, vagy leírom a véleményemet, nem visz el a fekete autó és nem tesz szájkosarat rám a pártközpont.

Szóval ez az érem másik oldala, illetve abból, egy nagyon picinyke szelet, mint, ahogy a családok sem csupa idilli konglomeráció. Szívből gratulálok mindenkinek, akinek sikerült azt az életutat megtalálnia, amiben harmóniában tud élni önmagával.

Kedves Éva, ha jól idézem Katinak egy Önhöz intézett írását, ez a keresztneve. Sajnos nincs mit mondanom a továbbiakban, mert bár azt állítja, hogy: “Amit még nagyon fontosnak tartok,hogy nem jelent számomra problémát,ha valaki másként gondolkodik,de az sem ,ha kritikát mond.Egészen addig,amíg az nem sértő és lekezelő.Magam egészen másként gondolkodom a női,feleségi,anyai létről,a férfiakról.Ez sem baj.Csupán az a gondom,hogy ezzel kapcsolatban is némi lekezelést,önzést és ártó öntudatot érzek.A világot kritizálja,miközben pontosan az önzésből,a másik ember lekezeléséből,a túlzott én tudatból tevődnek össze azok a problémák,amelyekről sokan szeretnek beszélni,de érte önző érdekből semmit sem tesznek.”

Ön az , aki egy rosszul értelmezett kisebbrendűségi érzésből fakadóan engem kritizál, sőt próbál megbántani, a “női és anyai szentség ” apostolaként. Ha annyira magabiztos és fel sem merül Önben az, hogy másként is lehet gondolkodni, akkor miért reagál úgy, mint akit a tarantula csípett meg? Ön Istenre hivatkozik. Melyikre? A türelmesre, vagy a bosszúállóra? Nyilván az Ön mércéje szerint nem élt teljes és tisztes női életet Árpád-házi Szent Erzsébet, Szent Margit, de legkevésbé Szent Kinga, aki ugyan férjhez ment, de férjével együtt V. Boleszláv lengyel fejedelemmel együtt szüzességi fogadalmat tettek. Ávilai Szent Teréz és Szent Johanna sem teljesítette az Ön által megfogalmazott női szerepet, hogy már Teréz anyáról ne is beszéljünk. Nyilván az Ön mércéje szerint az apácák is elfutnak, elmenekülnek a magasztos anyai misztérium elől, “csak” Jézust szolgálják például gyógyító, vagy tanító rendekben. Akkor most ki járja Isten útját?

 

Ezt követte Hidasi Györgyné újabb levele:

Hidasi Györgyné Kedves Csanády Lili! Újra azt tudom csak kérni,indulat nélkül,figyelmesen olvassa el ,amit írtam.Nem kritizálom önt,szándékomban nem áll megbántani ,mert ebben az esetben csupán annyit válaszoltam volna,hogy ön sznob.De ne tettem,mert semmi értelme a sértegetésnek.Ezt ön most megtette felém azzal a megjegyzésével és kérdésével,hogy melyik Istenre hivatkozom.Az egy Istenre,a Teremtőre! Kizárólag rá hivatkozom ! Ilyent nem illendő megkérdezni !Nem érzem magam a női és anyai szentség apostolának!A tarantula sem csípett meg,azonban lehet,hogy önt eltalálta valami a mondandómból! De ez nem is baj ! Még egyszer elmondom, tiszteletben tartom a más,az én gondolkodásomtól eltérő véleményt . Az anyasággal ,a női léttel kapcsolatos lekezelő ,lenéző véleményét azonban nem tudom elfogadni!. Sőt visszautasítom!Nem kezdem felsorolni miért,hiszen korábbi hozzászólásaimban már utaltam rá !Az az , érzésem ,ön támadással védekezik,pedig semmi szükség rá!Ön kisebbrendűségi érzéssel titulál. Az ön érzését ne akarja ráragasztani másra! Nem célozgattam arra,van -e gyermeke,vagy nincs !Soha,senkit meg nem bántanék ezzel !Akkor úgy érzem,jogosan várom el,hogy ön is ezt tegye,tartsa tiszteletben az én anyaságomat és ne fitogtassa felsőbbrendűségét ! Egyszerű asszonyként,anyaként mondtam,mondom el a véleményem,nem irodalmi ismereteimet hangoztatva ,és fitymálva azt,akit nem fogadott a Holland királynő és nem dörgölt a férfi főnök orra alá,aki természetesen gyengébb,mint ön !!Ennyit engedjen meg,hogy leírjak !Nem azokról a nőkről beszélek és mondok véleményt,akiket ön felsorol Ávilai Szent Teréz,Szent Johanna,Teréz anya!Ők ezt választották! Tartalmas,szép,nemes életet éltek,csodálatos hivatást választottak !Azokról beszélek,akik az anyaságot választották és ön slampossággal,műveletlenséggel,nőietlenséggel ,igénytelenséggel pecsételi meg őket ! .Még egyszer mondom:ez ellen alkottam véleményt!Most mondhatnám,hogy kikérem magamnak és visszautasítom,hogy kiforgatja a szavaimat!Ezt a szent dolgot,az anyaságot ne mossa össze azzal,amit fent leírtam ön után !!Ez a problémám,nem a másik ember más véleménye! Az én mércém szerint mindazok,akik hitet,fogadalmat tettek , egy nemes,gyönyörű, életpályát választottak és azt hűségesen,Isten mércéje ,nem az én mércém szerint szolgálják, Isten iránti hálával tudok rájuk gondolni! Nagyon sajnálom,hogy gúnnyal ábrázolja,ahogy az apácák elfutnak,elmenekülnek a magasztos ,anyai misztérium elől,ahogy ön fogalmaz! Soha,eszembe nem jutott volna akár egy apácára is ilyen lélekkel gondolni ! Ezt ön fogalmazta meg így , ismét lekezelő stílusban !Jézust minden ember szolgálhatja !Szűz,nem szűz,anya,apáca kanász,orvos,pék ……!!Ön is !Legfőképpen azzal,hogy nem forgatja ki a szavaimat!Nem kérdezem meg,hogy ön melyik Isten útját járja!Nem nekem kell választ adnia !!Ez kizárólag Istenre és önre tartozik! Lelkiismerete szerint !

Csanády Lili válasza:

Kedves Éva, ha jól idézem Katinak egy Önhöz intézett írását, ez a keresztneve. Sajnos nincs mit mondanom a továbbiakban, mert bár azt állítja, hogy: “Amit még nagyon fontosnak tartok,hogy nem jelent számomra problémát,ha valaki másként gondolkodik,de az sem ,ha kritikát mond.Egészen addig,amíg az nem sértő és lekezelő.Magam egészen másként gondolkodom a női,feleségi,anyai létről,a férfiakról.Ez sem baj.Csupán az a gondom,hogy ezzel kapcsolatban is némi lekezelést,önzést és ártó öntudatot érzek.A világot kritizálja,miközben pontosan az önzésből,a másik ember lekezeléséből,a túlzott én tudatból tevődnek össze azok a problémák,amelyekről sokan szeretnek beszélni,de érte önző érdekből semmit sem tesznek.”

Ön az , aki egy rosszul értelmezett kisebbrendűségi érzésből fakadóan engem kritizál, sőt próbál megbántani, a “női és anyai szentség ” apostolaként. Ha annyira magabiztos és fel sem merül Önben az, hogy másként is lehet gondolkodni, akkor miért reagál úgy, mint akit a tarantula csípett meg? Ön Istenre hivatkozik. Melyikre? A türelmesre, vagy a bosszúállóra? Nyilván az Ön mércéje szerint nem élt teljes és tisztes női életet Árpád-házi Szent Erzsébet, Szent Margit, de legkevésbé Szent Kinga, aki ugyan férjhez ment, de férjével együtt V. Boleszláv lengyel fejedelemmel együtt szüzességi fogadalmat tettek. Ávilai Szent Teréz és Szent Johanna sem teljesítette az Ön által megfogalmazott női szerepet, hogy már Teréz anyáról ne is beszéljünk. Nyilván az Ön mércéje szerint az apácák is elfutnak, elmenekülnek a magasztos anyai misztérium elől, “csak” Jézust szolgálják például gyógyító, vagy tanító rendekben. Akkor most ki járja Isten útját?

Hidasi Györgyné

Tisztelt Csanády Lili ! Köszönöm válaszát,amelyre remélem sikerül rövidebben reagálnom,mint korábban.Az ön hozzászólását figyelmesen elolvastam,azonban lehet,hogy ön az enyémet nem.Az érem másik oldaláról írtam,melyet ön nem tudott.Azt,hogy munkahelyem is volt,ennél fogva az érem mindkét oldalát ismerem.Amit még nagyon fontosnak tartok,hogy nem jelent számomra problémát,ha valaki másként gondolkodik,de az sem ,ha kritikát mond.Egészen addig,amíg az nem sértő és lekezelő.Magam egészen másként gondolkodom a női,feleségi,anyai létről,a férfiakról.Ez sem baj.Csupán az a gondom,hogy ezzel kapcsolatban is némi lekezelést,önzést és ártó öntudatot érzek.A világot kritizálja,miközben pontosan az önzésből,a másik ember lekezeléséből,a túlzott én tudatból tevődnek össze azok a problémák,amelyekről sokan szeretnek beszélni,de érte önző érdekből semmit sem tesznek.Az alázatot szinte lételemnek tartom.A ma emberéből azonban igen hiányzik.Mivel nem egyedül élünk a világban,nem bölcs dolog arra törekedni,hogy azt válasszam ,ami nekem a legjobb,amit én szeretnék! Akinek családja,munkahelye,szomszédja ( stb) van ,önző módon gondolkodik,ha így gondolja .Mennyivel élhetőbb lenne úgy az élet,,hogy elsősorban azt nézem,ami a másiknak is jó!Nagyban is ez van!Azért van ez a sok háborúság,civakodás,tragédia,mert mindenki az önös érdekeiért harcol!Ha igyekszünk úgy gondolkodni,tenni,cselekedni,hogy nem én akarok minden áron boldog lenni,hanem a másikat akarom boldoggá tenni,eleve attól leszek boldog,hogy a másik is az! A nő szerepe ugyanaz,mint száz évvel ezelőtt volt!A nő az nő volt száz évvel ezelőtt is ,az anyák anyák voltak száz évvel ezelőtt is! Nem kapott új dimenziókat ! Azok érzik így,akik az anyaságukkal együtt fennen hirdetik,hogy meg akarom tartani a saját életemet. Ilyen nincs .A saját életet úgy képzelik,hogy a gyereket leadom a nagyszülőknek,utazok a férjemmel,építem a karrierem, buli buli hátán !Jó értelemben vett saját életet lehet élni gyermek nevelés mellett is!De nem önző módon!Jó példa számomra sok olyan nő,aki felfüggeszti egy időre a hivatását,aztán ,ha a gyermekei már akkorák,tudja folytatni. a a szülések előtt megkezdett útját . .Végezetül,számomra a “né ” nem csak ,amellett ,hogy tudom ki vagyok,bár többet számít,hogy az tudja,igazán ki vagyok,aki mellettem él,nem ezotéria,hanem az Isten útja,amit igyekszem járni!A teljes odaadásé!Nekem ez jelenti az igazi nőiességet ! Amely nem alacsonyít le,hanem felemel a férfi mellé ! Tetszik · Válasz · április 8.,

 

Vélemény, hozzászólás?