Még a kiskutyák életében is rohan az idő. A 8 hetesen hozzánk érkezett Luca életében is rohan, hiszen már az ötödik hónapot tapossa. Nagyon igyekszem, hogy elegendő időt tudjak szánni a nevelésére és a szeretgetésére, és többet is kapott ezekből minden eddigi kutyánknál, pedig 42 év óta, mindig volt egy vagy két kutyánk. Vannak azonban olyan dolgok, amiket nem sikerült megvalósítani, ilyen pl. a kutya óvoda, amit különösen fontosnak tartok amiatt, hogy Borzas 2,5 hónapon át ellenséges volt vele, s csak az elmúlt másfél hétben jutottak el a békés egymás mellett élésig. Jan. 11-én kapta meg az utolsó kötelező oltást, s amint mehettünk végre a szabadba, minden nap sétáltam vele kb. 1 órát, de a héten szinte minden nap zuhogott, erdőn-mezőn akkora sár van, hogy járhatatlan, de még itthon sem tudok eleget foglalkozni vele a szakadó eső miatt. Az ovi pedig ilyenkor nem működik. Megpróbálok utánanézni, lehet-e magánovit kérni, mert nagyon szeretném, ha márc. 5-én úgy indulhatnék vele a Pilisbe, hogy az alap parancsokat mind teljesíti. Feltétlenül megtanulandó, hogy ne ugráljon az emberre, ne harapja a kezet és a ruhát, és ne húzzon a pórázon, mert már most alig bírom tartani, és más emberek és kutyák társaságában is szófogadónak lenni.. Ja és azt, hogy semmit nem szabad fölenni a földről (már volt 2 döglött madár és 1 döglött egér, amit alig bírtam kioperálni a szájából) házon kívül. Eddig rengeteget fejlődött: jutalomfalatért ugyan, de ül, fekszik, ottmarad, és póráz nélkül nagyon figyelmes útitárs, állandóan figyeli, hol vagyok, és eddig egyszer sem szaladt távolra – nem tudni mi lenne, ha egyszer találkoznánk egy rókával, vagy kóbor kutyával. A kocogó ember után pl. rohanni kezdett és az alkarja után kapkodott (teljesen olyan volt, mintha védeni akart volna, mert közben engem nézett).

Addig is, míg tovább haladunk a tanulásban, fölteszem a kedvenc képeket róla/rólunk:

DSC01412DSC01410DSC01397DSC01393

Vélemény, hozzászólás?