6.

“Nadasi Katalin csodalatos cikket irt es nagyszeruen kifejtette (vallomast tett), hogy egy csaladban es egy kozossegben megvan a helye a noknek es ferfiaknak is. Ez a cikk nemcsak egy vallomas, hanem az orok igazsag melletti kiallas. Ferfikent, ferjkent es harom gyermek apjakent Nadasi Katalin vallomasat tartom magam szamara is elfogadhatonak. Barcsak a magyar nok zome igy gondolkodna! Gratulalok Nadasi Katalinnak!”

Dr. V. L.

7.

“Nagy öröm volt Nádasi Katalin anyaságról szóló kitűnő írásával találkozni a január 14-i Heti Válaszban. A manapság munkának elfogadott, jellemzően alkalmazotti, fizetett tevékenységgel vetette össze a hagyományos családi értékeket. Bátor dolog a cikk megjelentetése is az e témában a társadalomra kényszerített gondolkodásmód (direktívák) idején. Olyan baja, elhallgatott kérdése ez korunknak, amely fontosságában hasonlatos például egy, a Kárpát-medencét esetleg lakhatatlanná tevő nukleáris baleset súlyával. Mégis az oktatás, irodalom, sajtó, politika kerüli a kérdést, míg bőséges terjedelemmel foglalkozik (politikai) pletykákkal.

Mivel a megjelent cikk összefügg a manapság többször elővett népességfogyással és a viszonylag gazdag fogyasztói országokban mérhető boldogtalansággal, valamint a stresszel és a gyógyszer-lobbi által ránk erőltetett szűrésekkel, betegségekkel, további két tabutémát említenék, melyekről jó lenne igazat olvasni.

A mai (teljes-idős, azaz napi 8-12 órás, 3-30 éves korig tartó) kötelező oktatás, amely: a) a gyermekkort játék és családi élet helyett kényszermunkává silányítja; b) A fiatalkort az alkotástól, az önfeledt tanulástól fosztja meg; c) Kapitalista versenyszellemmel, túlélőversennyel frusztrál; d) A 20-as években a családalapítást akadályozza; e) Ezzel a társadalmat a házasságon kívüli kapcsolatokba, magzatgyilkosságokra kényszeríti; f) Az évfolyamonkénti „szegregációval” természetellenes, orwelli tömegeket képez; g) A családi, ismeretségen belüli tudásátadást akadályozza; h) A szülők és nagyszülők, és magának a családnak az életét, értelmét elveszi; i) A szülők és a család dolga és értelme lényegileg a drága oktatási rendszer megfizetése és a gyerekek fuvarozgatása marad. A családot létezésének alapjától, a családtagokat a családban élés jogától fosztja meg.

A gyermekszülés és születés hazai helyzete, amely téma: a) ma sajnos nem intimsége, hanem üzlet- és szakmapolitikai okok miatt tabusított; b) A háborítatlan otthonszülés tízezer éves hagyománya, „joga” néhány éve végképp megszűnt Magyarországon, adminisztratív trükkökkel lényegében betiltották. (A jogvédők nem tiltakoztak.) A közreműködők a börtönt és a megaláztatást kockáztatják. c) A többszázezer forintos „gyári” szülés (fele zsebből zsebbe) lengyelországi felmérések szerint (nálunk nem készült ilyen) a legfontosabb ok, amiért a nők nem mernek több gyermeket világra hozni. (Nem a 10 milliós lakástámogatás hiányzik.) d) A csecsemőknek nincs joguk testi-lelki békében megszületni. (Lást Andrásfalvy Bertalan: A néphagyomány szerepe a kultúra jelenében c. írását.) e) Olyan magánkórházi szülés, ahol tényleg tiszteletben tartják az anyákat, fél-másfél  millió forintba kerül. f) Végeredményét tekintve a rendszer egy közönséges védelmi pénzes zsaroláshoz hasonló.”

S.K.G. építész és népzenész

8.

“Kedves Rita Anyuka! Örömmel olvastam a Heti Válaszban megjelent írását. Férjként, apaként és gyerekként is tudom már, hogy igaz minden sora. Egészséget, még hosszú, tartalmas és valóban hasznos életet kívánok Önnek és a családjának. Ritára gondolva is látom, hogy jól döntött. üdv: B. R., Rita ált. iskolai osztálytársa, 3 gyerek édesapja”

(Az emlegetett Rita, a leányom.)

9.

.” Olvastam a Heti Válaszban a cikkedet és szeretnék gratulálni a remek íráshoz! Alaposan körüljárod a témát és minden szavával egyet tudok érteni. Személyes történetedből bontakozik ki a téma, s a végkövetkeztetés abszolút helytálló.

Á. is elolvasta, ő is mélységesen egyetért (tudod, neki három gyermeke van) és igazat ad Neked. Hazavittem P.-nak, ő is elolvasta, neki is tetszett. Külön kiemelte az egyik szép, lírai mondatodat, “a kislányod szempilláján az álomtündért”.”

B. K.

10.

“Elolvastam az írásodat. Azt foglaltad szépen alkotott mondatokba, amit más nők és én is szoktam mondani, jól kitoltak velünk ezzel az “egyenjogúsítással, mert most már a hagyományos feladatok mellett még a férfiak terepén is meg kell küzdenünk, ha elismertek, sikeresek akarunk lenni. És igen, azt hiszem az a fő probléma, és teljesen önkényes megoldás, hogy teljesen falsul döntötték el, mi az értékes munka? Ha a definíció úgy szól, hogy az az érték, az méltó az elismerésre, amit hagyományosan a férfi végez, még akkor is, ha nem is olyan jól, akkor a nő tényleg nem rúghat labdába. Vagy ha próbál, akkor iszonyú áldozatokat kell hoznia. A megoldás a szabad választás lenne. És a nő munkáját akkor is magas szinten kellene díjazni, ha nem háztartási alkalmazottként, hanem család anyaként, feleségként végzi. Ha meg valaki valamilyen hivatásban szeretne aktívan megmutatkozni, akkor a munkakörülmények rugalmas alakításával, a közteher viseléssel kellene támogatni ebben. Lehet, hogy nem a legoptimálisabb a megfogalmazásom, de talán kitűnik belőle, mire gondoltam.
Tényleg örülök, hogy teret kapott ez a józan hang, amit ez az írás közvetít.”

Dr.K.J.

Vélemény, hozzászólás?