6.
“Nadasi Katalin csodalatos cikket irt es nagyszeruen kifejtette (vallomast tett), hogy egy csaladban es egy kozossegben megvan a helye a noknek es ferfiaknak is. Ez a cikk nemcsak egy vallomas, hanem az orok igazsag melletti kiallas. Ferfikent, ferjkent es harom gyermek apjakent Nadasi Katalin vallomasat tartom magam szamara is elfogadhatonak. Barcsak a magyar nok zome igy gondolkodna! Gratulalok Nadasi Katalinnak!”
Dr. V. L.
7.
“Nagy öröm volt Nádasi Katalin anyaságról szóló kitűnő írásával találkozni a január 14-i Heti Válaszban. A manapság munkának elfogadott, jellemzően alkalmazotti, fizetett tevékenységgel vetette össze a hagyományos családi értékeket. Bátor dolog a cikk megjelentetése is az e témában a társadalomra kényszerített gondolkodásmód (direktívák) idején. Olyan baja, elhallgatott kérdése ez korunknak, amely fontosságában hasonlatos például egy, a Kárpát-medencét esetleg lakhatatlanná tevő nukleáris baleset súlyával. Mégis az oktatás, irodalom, sajtó, politika kerüli a kérdést, míg bőséges terjedelemmel foglalkozik (politikai) pletykákkal.
Mivel a megjelent cikk összefügg a manapság többször elővett népességfogyással és a viszonylag gazdag fogyasztói országokban mérhető boldogtalansággal, valamint a stresszel és a gyógyszer-lobbi által ránk erőltetett szűrésekkel, betegségekkel, további két tabutémát említenék, melyekről jó lenne igazat olvasni.
A mai (teljes-idős, azaz napi 8-12 órás, 3-30 éves korig tartó) kötelező oktatás, amely: a) a gyermekkort játék és családi élet helyett kényszermunkává silányítja; b) A fiatalkort az alkotástól, az önfeledt tanulástól fosztja meg; c) Kapitalista versenyszellemmel, túlélőversennyel frusztrál; d) A 20-as években a családalapítást akadályozza; e) Ezzel a társadalmat a házasságon kívüli kapcsolatokba, magzatgyilkosságokra kényszeríti; f) Az évfolyamonkénti „szegregációval” természetellenes, orwelli tömegeket képez; g) A családi, ismeretségen belüli tudásátadást akadályozza; h) A szülők és nagyszülők, és magának a családnak az életét, értelmét elveszi; i) A szülők és a család dolga és értelme lényegileg a drága oktatási rendszer megfizetése és a gyerekek fuvarozgatása marad. A családot létezésének alapjától, a családtagokat a családban élés jogától fosztja meg.
A gyermekszülés és születés hazai helyzete, amely téma: a) ma sajnos nem intimsége, hanem üzlet- és szakmapolitikai okok miatt tabusított; b) A háborítatlan otthonszülés tízezer éves hagyománya, „joga” néhány éve végképp megszűnt Magyarországon, adminisztratív trükkökkel lényegében betiltották. (A jogvédők nem tiltakoztak.) A közreműködők a börtönt és a megaláztatást kockáztatják. c) A többszázezer forintos „gyári” szülés (fele zsebből zsebbe) lengyelországi felmérések szerint (nálunk nem készült ilyen) a legfontosabb ok, amiért a nők nem mernek több gyermeket világra hozni. (Nem a 10 milliós lakástámogatás hiányzik.) d) A csecsemőknek nincs joguk testi-lelki békében megszületni. (Lást Andrásfalvy Bertalan: A néphagyomány szerepe a kultúra jelenében c. írását.) e) Olyan magánkórházi szülés, ahol tényleg tiszteletben tartják az anyákat, fél-másfél millió forintba kerül. f) Végeredményét tekintve a rendszer egy közönséges védelmi pénzes zsaroláshoz hasonló.”
S.K.G. építész és népzenész
8.
“Kedves Rita Anyuka! Örömmel olvastam a Heti Válaszban megjelent írását. Férjként, apaként és gyerekként is tudom már, hogy igaz minden sora. Egészséget, még hosszú, tartalmas és valóban hasznos életet kívánok Önnek és a családjának. Ritára gondolva is látom, hogy jól döntött. üdv: B. R., Rita ált. iskolai osztálytársa, 3 gyerek édesapja”
(Az emlegetett Rita, a leányom.)
9.
.” Olvastam a Heti Válaszban a cikkedet és szeretnék gratulálni a remek íráshoz! Alaposan körüljárod a témát és minden szavával egyet tudok érteni. Személyes történetedből bontakozik ki a téma, s a végkövetkeztetés abszolút helytálló.
Á. is elolvasta, ő is mélységesen egyetért (tudod, neki három gyermeke van) és igazat ad Neked. Hazavittem P.-nak, ő is elolvasta, neki is tetszett. Külön kiemelte az egyik szép, lírai mondatodat, “a kislányod szempilláján az álomtündért”.”
B. K.
10.
|
“Elolvastam az írásodat. Azt foglaltad szépen alkotott mondatokba, amit más nők és én is szoktam mondani, jól kitoltak velünk ezzel az “egyenjogúsítással, mert most már a hagyományos feladatok mellett még a férfiak terepén is meg kell küzdenünk, ha elismertek, sikeresek akarunk lenni. És igen, azt hiszem az a fő probléma, és teljesen önkényes megoldás, hogy teljesen falsul döntötték el, mi az értékes munka? Ha a definíció úgy szól, hogy az az érték, az méltó az elismerésre, amit hagyományosan a férfi végez, még akkor is, ha nem is olyan jól, akkor a nő tényleg nem rúghat labdába. Vagy ha próbál, akkor iszonyú áldozatokat kell hoznia. A megoldás a szabad választás lenne. És a nő munkáját akkor is magas szinten kellene díjazni, ha nem háztartási alkalmazottként, hanem család anyaként, feleségként végzi. Ha meg valaki valamilyen hivatásban szeretne aktívan megmutatkozni, akkor a munkakörülmények rugalmas alakításával, a közteher viseléssel kellene támogatni ebben. Lehet, hogy nem a legoptimálisabb a megfogalmazásom, de talán kitűnik belőle, mire gondoltam.
Tényleg örülök, hogy teret kapott ez a józan hang, amit ez az írás közvetít.”
Dr.K.J.