Úgy gondoltam, a téma iránt érdeklődők szívesen olvassák a cikkhez érkezett észrevételeket. Ezúttal az első öt bejegyzést teszem közzé, a beérkezés sorrendjében, és mivel nem tudok mindenkit megkérdezni, csak a hozzászólók monogramját írom a szöveg végére.

1.

” Mit mondjak? A letisztult elme, a kordában tartott érzelmek, a kiváló stílus és egy őszinte, önmagával a sorsával szembenéző NŐ, ASSZONY vallomása az írás. Ha ebbe valaki bele tud kötni, az egy sajnálatraméltó embernyomoronc. Kati, nagyon kellett az írásod, mert ma már Neked Jogod van véleményt formálni. Ezt teszed egy olyan szellemi színvonalon, nem érzelemmentesen, de nem érzelgősen, hogy az embernek sírhatnékja támad. Tudod mitől, az írásod igazságától! Az őszinte hang úgy általában hiánycikk, így a te vallomásod szerintem alaposan fel fogja kavarni a kedélyeket, mert sok nő most fog rádöbbenni, hogy vakvágányon fut az élete. Gondolkoztam én is az íráson, de rájöttem, hogy nem lenne hiteles, miután nincs gyerekem, ekkora magas labdát nem szabad feldobni. Köszönöm, hogy ilyen szellemi és érzelmi élményben lehet részem általad! Amúgy éppen ma beszéltük a párommal, hogy Egyiptomban csodálatos asszonyokkal találkoztunk, akik “csak” a családot menedzselik és a 3-5 gyerekük nem rohangászik idegbajosan, ha szabadon van. Őrült nehéz téma, Te felmutattál egy olyan “megtérést”, ami minden tisztességes, felelősen gondolkodó nőt-férfit a saját kérdéseik feltevésére kell ösztökéljen. Ami a nyugalom eluralkodását illeti, ezt fantasztikusan ragadtad meg. Félek sokan, egy pocsék kapcsolatban éppen ettől félnek és maradnak a húsdarálóban! Még valami kardinálisan fontosat mondtál ki, hogy a valódi emancipáció akkor fog megvalósulni, ha az asszonyok otthoni munkáját is tisztességesen megfizetik. Summa-summárum, szenzációs az írás és szerintem nagyon jót tett Neked, hogy ezt kiírtad magadból, ezzel tartoztál magadnak és a hozzád hasonlóan gondolkodóknak, mint pl. szerénységem…”  Cs.L.

2.

” Édesanyám “htb” volt, négyünket nevelt fel, és az aktuálisan rászoruló nagymama, nagypapa, keresztmama, nagynéni is nálunk volt, ráadásul egészséges sem volt, de nem volt gyes-beteg, nem volt buta nő, nem azért nem tanult tovább. A szomszédok hozzá jártak tanácsért, mert bölcs volt. Nem éltünk nagy lábon, de boldogan nőttünk fel, mert suliból hazamenve nem üres lakás és cédulák vártak, hanem az anyu. Nem érezte azt, hogy bármit is “feladott” volna. Biztos, nem volt könnyű neki, de boldog volt a gyerekeivel. Édesapám soha nem mondta neki, hogy menjen el dolgozni, hogy egy fizetésből ennyi embert hogy tart el. Megoldottuk. Nem voltam lelkibeteg, hogy míg másnak elsős korában már félcipője volt, nekem kb. negyedikes koromban lett. Nem csúfolt egyik osztálytársam sem, akinek több volt, az úgy járt, de nem jutott eszébe, hogy lenézze azokat, akiknek nem ment olyan jól.
Ez az egész “ügy”, amit kirobbantottak, nem ügy, csak azoknak, akik nem értik a lényeget. Szerintem… Felfújták…, éppen jól jött…, azóta már egy rakás “híres”, becsült közszereplő ugyanezt “merte” kimondani – mit is??? mi is ez az ördögtől való?? -, mégsem lett belőle ribillió…
Nem kell velem egyetérteni, csak a saját tapasztalatomat fűztem hozzá smile hangulatjel Az biztos, hogy ennyi idegbeteg család nem volt, mint manapság…”  J.M.

3.

“Nagyon köszönöm ezeket a sorokat. Elmondhatatlanul sokat jelentenek nekem, hogy valaki a tapasztalatával, életbölcsességével megfogalmazza, megerősíti azt, amit érzünk, sejtünk a családunkban.

Nálunk pillanatnyilag épp ez a helyzet, hogy a gyes lejártával nem vállaltam, hogy visszamegyek a korábbi munkahelyemre, mert akkor szinte egész nap alig találkoznánk, a fizetésemet pedig gyakorlatilag egy az egyben adhatnám a cikkben is szereplő “anyahelyettesítőknek”.
Ugyanakkor nagyon nehéz, hogy lépten-nyomon szembetalálkozunk a kérdéssel, hogy mikor megyek már vissza dolgozni, és tényleg nem akarok-e már mást is csinálni végre?

Természetesen szeretnék “mást” is csinálni, de nem úgy, ahogy azt az ilyen kérdést feltevők gondolják.

Most épp webdesign, honlapkészítést, arculattervezést tanulok, úgy képzeljük, hogy ahogy a gyerekek nőnek, kis lépésekben azért meg tudok valósítani egy kisvállalkozást ezekre építve, megosztva  a családfenntartás felelősségét A-val (a férj. NK), miközben rugalmasan magamnak oszthatom be az időmet, a tennivalókat.
Hónapok óta folyamatosan keresek olyan kb napi 4 órás munkát is, ami rugalmasan vagy itthonról végezhető, és ahol nem kell rosszul éreznem magam, ha otthon kell maradnom a gyerekekkel betegség, vagy a szünet miatt. Nem tudom, hogy létezik-e ilyen, de bizakodó vagyok :).

Hálásan köszönöm a megerősítést még egyszer.”

Szép napot kívánok: M.Sz.V.

4.

” Mi az, hogy “Ákos ügy”. Nincs ügy, mindenki maga döntse el, hogy hogyan kívánja leélni az életét. Ebben ne befolyásolja semmilyen “elvárás” mert akár így, akár úgy boldogtalan lesz az “elmulasztott” életért. Én magam örömmel dolgoztam és nagy-nagy boldogsággal neveltem a gyerekemet.”  K.A.

5.

Nagyon tetszett a válaszbeli cikke! Gratulálok hozzá! – 4 gyerekes anyuka  K.I.