Az előző témához kapcsolódva, itt is  megidézem Antoine de Saint Exupéry csodálatos gondolatát:

“Béke csak a világrajött gyermekből, az elvégzett aratásból, a végre rendbetett házból születik. Az örökkévalóságból, amelybe az elvégzett dolgok megtérnek. A telt csűrök, az alvó birkák, az összehajtogatott fehérneműk békéje, egyedül a tökéletesség békéje, azé, ami, ha egyszer jól elvégeztük, Istennek adott ajándékká lesz.

Mert megértettem, hogy az ember teljesen olyan, mint a citadella. Az ember ledönti a falakat, hogy szabaddá legyen, de aztán már nem egyéb, mint lerombolt erősség, amely minden világtáj felé nyitva van.

És kezdődik a szorongás, annak tudata, hogy nem vagyunk”

Az idézet Exupéry Citadella c. könyvéből való, és én sokat tanultam belőle az élet értékéről, és arról, hogy mi is az igazi szabadság.