Érdekes az élet. Teljesen véletlen választás volt, hogy egy olyan olvasói levelet tettem közzé a Facebook-on, amely az anyasággal foglalkozó írásaimra reagált. Néhány órával később, egy kedves barátom megosztotta Böjte Csaba ferences rendi szerzetes bölcs gondolatait a migránsokkal és a demográfiai válsággal kapcsolatban. Záró gondolatai így szóltak:
“Ha nem lesz gyermek, a légüres teret a máshonnan jövő emberek töltik be. A demográfiai kérdés az egyik legfontosabb a Kárpát-medencében. Ha ezt nem tudja népünk megoldani, legördül számunkra a függöny.”
Nem bírom megállni, hogy újra el ne mondjam nagyon régi meggyőződésemet: a demográfiai katasztrófára, szerintem, egyetlen megoldás létezik: az, ha a főállású anyaságra végre, valódi jelentőségének megfelelően, mint minden nép fennmaradását biztosító, alapvető értékre tekintenek. A feministák küzdelmeiből valahogy KIMARADT A LÉNYEG: az, hogy a nők legtermészetesebb, és minden nemzet számára nélkülözhetetlen, életeket alkotó, és életeket értékessé nevelő tevékenységét KIEMELJE A CSELÉDSORBÓL. Álságos dolog az anyai szeretet rózsaszín fátylába csomagolni a temérdek MUNKÁT, amit a családanya végez, mert ez a fátyol eltakarja a tényeket. Gyermekek világrahozása és gondos felnevelése sokrétegű, nagyon kemény munka is, nem csak szeretetteljes gügyögés, mint aminek beállítják. A gyermeknevelés színvonala meghatározza egy ország következő generációjának, derékhadának minőségét, és nevelni a családban kell és lehet. A közintézmények oktatásra valók, nevelni és a közösségben való emberszabású létezést megtanítani, a családban kell. Ha ez nem történik meg, az lesz, ami most zajlik a világban.
A demográfiai katasztrófa elhárításának talán legnagyobb lehetősége volna, ha a gyermekvállalást és nevelést végre MINDEN MÁS MUNKÁVAL EGYENRANGÚVÁ, TISZTESSÉGES MEGÉLHETÉST ADÓ TEVÉKENYSÉGGÉ TENNÉK, mert a legnehezebb, legnagyobb felelősséggel járó feladatok egyike.