“Azt hiszem, egy patak számára majdnem olyan
pataknak lenni, mint ahogyan az emberi élet tud élet
lenni, csakhogy a pataknak nincsen módja dönteni. Az ő
útját a természet egy domborzati törés, egy lejtés, egy
meder képében eleve kijelöli. Nem kerülheti ki az útjába
eső ártó mérgeket, nem fordulhat nagy erőfeszítéssel
hegynek fölfelé azért, hogy ne kelljen átvágnia egy
szeméttelepen, s nem tehet róla, ha részévé válik az útjába
eső mocskok kiázott tartalma is.
Mi, emberek, éppen így, gyakran szándékainktól
függetlenül részesei leszünk nagyszerű vagy szégyenletes
eseményeknek egyaránt, de legtöbbször lehetőségünk van
dönteni, hogy magunkba engedjük-e az utóbbiak szennyes
csurgalékait. Lehet, hogy előttünk is van egy számunkra
rendelt, láthatatlan törésvonal, de bukkanhatunk
könnyű haladást ígérő, hazug lejtőre is. Annyival
vagyunk szabadabbak, ám egyben felelősebbek, mint a
patakok, hogy mi tudjuk: keresnünk kell a legjobb utat,
mert minden megismerés alakít az egészen, s a fölhalmozódott
ismeretek birtokában tett valamennyi cselekedetünk
nyomot hagy mindazon, ami utána következik.
Ez azt jelenti, hogy semmi nem múlik el végérvényesen.
Semmi, amit teszünk, vagy nem teszünk. Nyomot
hagyunk ha akarjuk, ha nem, mégpedig nagyon eleven
anyagban. Tetteink következményei legtöbbször nem tárgyiasult
formában, hanem a körülöttünk élők lelkében
lezajló változásokként élnek tovább. Bennünket, magunkat,
nem őriz sokáig sem az idő, sem az emlékezet. Ha
építettünk magunknak házat, az majd összedől. Ha építettünk
másnak százemeletes tornyot, azt majd lerombolja
valaki. Ha feltaláltunk valami nagyszerűt, majd meghaladja
a tudomány. Megművelt földjeinket elmúlásunk
után hamar fölveri a gaz, de a természet már hálás: újabb
lehetőségként őrzi tetteink lenyomatát, mert a jól gondozott
talaj, lehet még majd megélhetés valakinek. S ilyenformán
egy lehetőség az is, amit egyéniségünkkel, gondolatainkkal,
érzelmeinkkel örökítünk az utánunk jövőkre.
Kézzel fogható alkotásaink, szánandóan rövid ideig őrzik
a jeleket, hogy voltunk. Közöttük kivételek a maradandó
művészeti alkotások, de egy csodálatos szobor sem a
márvány miatt örök, amiből készült, hanem a gondolat
miatt, amelyből született.”

Hamarosan folytatódik…