Anyukámnak

“…nem kellene tovább nyújtózkodni az elérhetetlenért, a csillagokért.”

Hadd legyenek ők szépek nekünk, tovább.

Hadd üzenjék a mindenség tágasságát,

s kicsinségünket a fölénk feszülő öblös-kék

végtelenből.

Hadd ne fejtsük meg titkaikat, s hadd ne

vegyük birtokba őket is.

Hadd ne keressük hasznukat, amiért versenyre

kelhetünk.

Hadd ne ismerjük meg közelségüket, hogy elégjünk,

vagy szürke köveik közt csalódva

járjunk.

Ó, hadd ne érjük el a csillagokat!

Hadd higgyünk ragyogásuk örökében!

A csillagok, maradjanak az Istené!

***

Az egyik legszebb ajándék, amit leányomtól kaptam a Vírus című írásomért.