Mióta leírtam az ellenzék minősíthetetlen magatartása miatti rossz kedvemet és egyben búcsút is vettem attól, hogy állandó figyelemmel kísérjem áldatlan tevékenységüket, a világ annyi új lehangoló tényt produkált, hogy ezt már nem lehet szó nélkül hagyni.
Ahogy múlik az idő, egyre erősödik bennem az az érzés, hogy már a COVID19 előtt volt egy észrevétlenül lappangó járvány, amely az emberi agyakban és lelkekben vitt véghez végzetes pusztítást. Mintha az emberiség jelentős hányadának agyából kitörölték volna a becsületre, a hűségre, a jóra való törekvést, az egészséges test és lélek megőrzésnek szándékát vagy a szakmai kiválóság, mint az önbecsülés alapja, az igazságosság és a magas minőség (nem csak kereskedelmi cikkekben!) iránti igényt. A tisztelet, a segítőkészség, a társadalmi rend és nyugalom, az emberi méltóság, amelyek a normális emberi élet nélkülözhetetlen tartozékai, mintha sokakat csöppet sem érdekelnének.
Az ellenzéki képviselők parlamenti magatartása a legrosszabb jövőképet vetíti elénk, az abszolút kisszerűség, érdekvezéreltség, az igazság pofátlan mellőzése illetve meghamisítása és a rágalmazás undorító szokása jellemzi őket. A kapzsiság, a cél szentesíti az eszközt gondolkodásmód gátlástalan érvényesítése létük alapja, amely kizárólag anarchiához, a legdurvább és legközönségesebb rablók hatalomra kerüléséhez vezethet. Egyetlen mentségük az lehetne, ha volna értelmes víziójuk az ország jövőjéről és jobbnál-jobb megvalósítható terveik hozzá. De fantáziájukból, tehetségükből most is csak a megszorításokra és a hitel felvételre futja – azt meg már ismerjük, többször volt részünk benne! A valódi értékek roham-tempóban tűnnek el, az új nemzedékeknek úgy tűnik nincs igényük erre, vagy egyszerűen képtelenek megvédeni magukat ettől a rombolástól.

Félreértés ne essék: semmi kifogásom a szabad vélemény nyilvánítás ellen, sőt, fontosnak tartom azt, de kizárólag emberhez méltó tartalommal és formában. A rendszerváltás éveiben és azóta is, számtalan megmozdulásnak részese voltam, de azok minden esetben az ország helyzetét megvédő vagy javító célok érdekében történtek, kivétel nélkül a többség érdekében elérendő nemes célokért szerveződtek. Azonban a napjainkban tucatjával zajló tüntikék, rendszerint egy kis létszámú csoport önös érdekeiért való közönséges rendzavarások, melyek azért olyan harsányak, mert úgy akarnak kinézni, mintha a többség érdekeit szolgálnák – de erről szó sincs. A tudás, a tehetség, a szorgalom és az okos érvelés helyét átvette az ócska handabandázás, a fejhangon való hazug ordítozás, a betörés szerkesztőségekbe vagy az MTVA székházába, a rombolás festékszóróval, a megafon hangerejével vagy a Kossuth téri karácsonyfa felgyújtásával. Az igazság tökéletes kifacsarása pl. az egyetemi autonómia hazug félremagyarázásával, és a hallgatók ösztönzése arra, hogy ők akarják megmondani, ki tanítsa őket az állam által fenntartott egyetemen! Minden hallgató, minden iskolába azért jár, hogy a lehető legjobban megtanulja, amit abban az intézményben tanulni lehet, nem azért, hogy dirigáljon. Ahhoz ugyanis csak annak van joga, aki már letett valamit az ország, a közösség asztalára, és nem annak, aki még tudatlan, tapasztalatlan, műveletlen, de már agresszív. Normális időkben az ilyeneket kicsapták az iskolájukból, és örülhetett, ha csak abból az egyből. Ráadásul ehhez csatlakozik, ezt támogatja szolidaritás címen főleg az ifjú, de jelentős számban a középkorú nemzedék is. Ezt én szégyennek tartom, mert egyértelműen arról szól, hogy ezeknek az embereknek eszük ágában sincs megtanulni legalább a második világháborúig visszamenőleg a gazdasági, kulturális, egészségügyi és társadalmi változások történetét. Akkor ugyanis szembesülnének a ténnyel, hogy az elmúlt tíz év teljesítményei minden téren messze felülmúlják a korábbi 70 év ilyen adatait. S aki ezt nem tudja értékén kezelni, az teljesen hamis úton jár. De ez a jelenség világméretű, nem csak a magyarok jellemzője, a legrosszabb értelemben vett liberalizmus és a nagytőke együtt működésének, a deep state iszonyú hatalmának rettentő következménye mindenütt abnormitást eredményezett.
Ennek legújabb, elképesztő példája, ahogyan az amerikai választás zajlott. Még nem tudni, mi lesz a végeredmény, de Biden, a demokrata jelölt már győztesnek hirdette magát, miközben rengeteg jel mutat arra, hogy a csalások legdurvább fajtáival éltek a demokraták. Kezdve a hamis levelek százaitól a számítógépes „tévedéseken” át a halottak szavazásáig és a lakosság létszámánál 6, 8, vagy 25%-kal több szavazóig. A világ szégyene és sajnos állapota, ami most a legfejlettebb, leggazdagabb, állítólag legdemokratikusabb országban történik, bármi lesz is az eredmény.
Szomorú, de egyre inkább azt érzem, semmi közöm ehhez a világhoz, és hogy szerencsés vagyok, amiért már nem kell aktívnak lennem ebben a mocsokban. De gyötör a kérdés: mi lesz a becsületes, ép lelkű fiatalokkal, köztük a mi gyerekeinkkel és unokáinkkal?

Most, hogy letettem az iszonyú súlyt, amit egyre nehezebben viselek, visszakanyarodok az időben. A következő bejegyzésben fotókkal megidézem az idei nyár legszebb pillanatait.