Copyright © 1998-2019 Daska Könyv
Kedves zenéim
Minden
műfajban
szeretem
a
dél-amerikai
zenét,
de
szívemhez
legközelebb
az
Andok
népzenéje
áll.
Először mégis egy érdekes élményemet szeretném megosztani a kedves látogatóval.
Egyszer
régen,
még
a
hetvenes
években
megvettem
Ariel
Ramirez,
argentin
zeneszerző
csodálatos
Misa
Criolla
(Kreol
mise)
c.
lemezét,
mely
Spanyolországban
készült
és
José
Carreras
énekelte
a
misét
egy
híres
spanyol
zenekar
kíséretével.
Ahogy
hallgattam,
a
hideg
futkosott
a
hátamon,
és
azt
hittem,
ennél
szebben
ezt
a
misét
sem
eljátszani,
sem
elénekelni
nem
lehet.
Több
évtizeddel
később,
éppen
a
Mint
préselt
virágok
c.
könyv
írása
idején,
meglátogatott
egy
ismeretlen
hölgy
(a
könyvbéli
Látogató),
mert
olvasta
a
Megtalált
kincseimet
és
találkozni
akart
velem.
Ajándékba
hozott
egy
magnókazettát,
amelyen
több
dél-
amerikai
mise
volt,
köztük
ez
az
Ariel
Ramirez
mű
is
–
de
valamennyit
dél-amerikai
zenészek
és
énekesek
adták
elő.
Elmondhatatlan,
micsoda
különbség
van
a
kifinomult
európai
stílus,
és
a
dél-amerikai
temperamentum elementáris ereje között, amelytől egyszerűen elsírtam magam.
Annyira
szép
élmény
volt
számomra
ez
az
összehasonlítás,
hogy
magam
fabrikáltam
a
két
felvételből
egy
olyat,
melyen
tételenként
egymás
után
szerkesztettem
őket.
Ezt
a
rossz
hangminőség
és
szerzői
jogi
okok
miatt nem mutathatom be itt, de akit érdekel, mindkét változatot meghallgathatja az alábbi linkeken.
Az elsőn tételenként nézhető-hallgatható a mű, José Carreras előadásában:
A
másodikon
a
Los
Fronterizos
előadásáról
már
egy
későbbi,
professzionálisabb
technikával
készült
felvétel látható…
…de
érdemes
megnézni
ezt
a
sokkal
régebbi
változatot
is
a
Los
Fronterizos-tól,
amely
nagyjából
egyidős lehet, az általam megismert felvétellel:
***
Másféle dél-amerikai zene ügyben elmesélem még, hogy 2007-ben volt a legszebb születésnapom.
Fantasztikus
kis
családom
(férjem
és
felnőtt
leányom)
azt
mondták
nekem,
hogy
egyszer,
kivételesen
ne
süssek-főzzek,
ne
készülődjek,
ne
takarítsak,
ők
majd
mindent
megoldanak
ezen
a
napon,
ha
véletlenül
vendég
találna
érkezni.
Csak
pihenjek,
olvasgassak,
érezzem
jól
magam,
mert
ez
az
ő
ajándékuk.
Örömmel
és
teljes
odaadással
sütkéreztem
hát
a
teraszon,
zenét
hallgattam
(háziasszonyok
el
tudják
képzelni
ezt
az
élményt!),
és
önfeledten
lógattam
a
lábam
egészen
addig,
míg
délután
(szinte
egyszerre)
megérkeztek
legközelebbi,
legkedvesebb
barátaim,
akik
mintegy
varázsütésre
telepakolták
finomságokkal
az
ebédlőasztalt,
és
virágtengerré
változtatták
a
nappalit!
Csodás
meglepetés
volt,
még
akkor
is
meghatott
voltam,
amikor
kicsit
később
elindultam
a
kertbe,
hogy
megetessem
két
kutyánkat.
Ekkor
megszólalt
a
csengő,
de
a
lányom
mondta,
hogy
menjek
csak,
mert
őt
keresik.
Megetettem
hát
a
kutyákat,
s
amikor
kezemben a lábassal újra a lakásba léptem, a következőket találtam:
Mert ők voltak Családom igazi ajándékai!
Elnézést
kérek
a
változó
képminőségért,
de
ez
egy
amatőr
felvétel,
és
hálás
vagyok
a
készítőjének,
hogy megörökítette ezt az estét.
Nádasi Katalin,
egy fehér indián